Nem volt olyan egyértelmű egyoldalúság. Sőt. Csak Dorotheának erősen tiszta elvei voltak.

Raffles pedig egy undorító zsaroló, ha valaki otthagyta volna az út szélén, jól tette volna. Persze, hogy miért nem hagyták ott, az külön történet.

Eliot nem tör olyan könnyedén pálcát az emberi tulajdonságok és tettek felett, mint főszereplője, Dorothea. Igen részletesen beszámol okokról és következményekről. Ráadásul se Bulstrode, se a doki nem jártak a végén valami jól, tehát a "büntetésüket" megkapták, ki így, ki úgy.