Eme almom vallasi ebredesem kezdeti idoszakaban adatott.

Noé ozovizerol olvastam es arrol, mekkora viz boritotta el a Foldet, ami mindent elmosott. Még nem ertettem, hogy Teremto Urunk es Atyank barmit Megtehet, es nincsenek elotte kikuszobolhetetlen akadalyok, igy hitetlenkedtem es ertetlenkedtem, hogyan lehet esozessel 40 nap alatt elboritani az egesz bolygot ugy, hogy a viz a magas hegycsucsokig erjen.

Akár ama esetben, amikor a 'Mi Atyank' imadsag kapcsan azt mondtam, hogy a 'mindennapi kenyerunket add meg nekunk ma/naponkent' reszt, az etkezest illetoen már nem kell imadkozni, mert van ennivalonk bosegesen, most is, mint akkor, már aznap ejjel hibas kovetkezteteseimet cafolo almot lattam:

Egy csarnokban voltam, amely ott volt - de csak almomban -, ahol lakom Magyarorszagon, kozvetlenul a katonai repulotér fobejarata mellett, annak keritesevel talan még erintkezve is. A csarnok tulso vegeben negyszogletu ablakok voltak láthatoak. Ejszakai sotetseg volt. Azon tul tekintve arra lettem figyelmes, hogy egy viharfelho kozelit, amely igen alacsonyan jott egyenesen a csarnok felé. A kozeledest kisero villamlassorozat a felhozetet is megvilagitotta, mint az alatta levo latvanyt:

Elkerekedett a szemem, amint a sotetsegben a villamlassorozat fényében megláttam a zuhatagot: osszefuggo esoviz omlott a felhobol. Teljes egeszeben osszefuggo áradat. Valami olyasmi - most jut eszembe -, amikor arrol szamoltak be tanuk, hogy gombvillambol targyak, illetoleg viz omlott ki. Azaz nem a szamunkra lathato vilagbol, hanem valamilyen relék, osszefuggesi pontok, kapcsolodasok utjan viz ömlik latszolag a semmibol, azaz mashonnan, olyan helyrol, amit egyelore szemmel nem latunk, noha - mostanaban olvastam - a nemregiben felfedezett ENTANGLEMENT jelenség egyertelmuve teszi, hogy leteznek rejtett osszefuggesi rendszerek, azaz a Vilagmindenseg es mindaz, ami korulottunk van, egeszen maskent nez ki, mint amilyennek tapasztaljuk: sokkal tobb annal (teszem hozza: valojaban mind Egy). A felhobol itt is, teljesseggel zart esofuggony omlott, ami tehat gyakorlatilag semmi egyebben nem kulonbozott egy to vagy tenger egyseges viztomegetol, csak abban, hogy egy fekete felhobol - talan a harag felhojebol - omlott, teljesen egyben.

Hát pl. igy kell elarasztani egy bolygot vizzel, olyan mennyisegu vizarral, amennyivel eredetileg nem is rendelkezett soha.

A vizfuggony elerte a csarnok talan 25X35 centimeteres, negyszogletes ablakait (az ablakuvegek kozott femracsok voltak), ami nem allta utját a roppant viztomegnek: a roppant nehéz es sulyos viztomeg bezuzta az osszes ablakot, es mint egy osszetort tengeralattjaroba, elkezdett a csarnokba omleni a viz.

Megfordultam, es futni kezdtem kifelé, a csarnoknak az esofuggonnyel szembeni (kozeli) bejarati ajtaja felé, es pillanatok alatt kijutottam rajta.

Odakint nem volt ejjel: a harag véget ert. Nappal volt es sutott bolygonk kozponti csillaga: a Nap. Jobbra fordultam, es neztem-vartam, hol van a felho, de az eltunt, mintha sosem lett volna.

Az ozonviz nyomainak javat eltuntették a szemunk elol. Ez tortent.

Felebredtem.

Testveri szeretettel Molnar Ferenc Romabol.