Igen, igen, magamat korrigáltam utólag. Nem tudom, hogy minek nevezzem, ha valaki szó nélkül külföldre távozik, és tökéletesen ellehetlenítve hagyja itt a másikat.

Ráadásul a kollégám is volt, nemcsak barát... ehh... nem akarom tovább ragozni.

Csak tudod, nem mindenki egyforma, és vannak, akiknek ennél kevesebb is elég, hogy egy életre szóló megrázkódtatást kapjanak, és soha nem lesznek képesek kiheverni. De persze ez már másik téma... :-)

Talán akkor nem képes az ember kiheverni, ha nem néz a történések mögé. Nem véletlenül leszünk áldozatok. Világosan tudom és érzem, hogy az életem egyik központi kérdése a nyitottság és a bizalom. Ez a gyenge pontom, itt sebez meg újra és újra az Élet. Valaha nagyon zárkózott voltam, mások árnyékában éltem - persze ezt a világ minden kincséért el nem ismertem volna.:-) Számtalan pofon kellett ahhoz, hogy ezt felismerjem. Most is a komoly önvizsgálat segít feldolgozni a történteket. Felülről, kívülről, szenvtelenül látni...úgy vizsgálni az egészet, mintha nem is velünk történt volna - ez a komoly meló.:-)