Az átverés talán kicsit erős, nem volt ez tudatos. Tönkrement, elmenekült, és magamra hagyott. Komolyan mondom, nem érzek haragot, sőt a lelkem mélyén most is szeretem, de természetesen csalódott vagyok. Nem tudom, mennyi idő alatt teszem ezt valóban helyre magamban, pillanatnyilag lefoglal a tengernyi tennivaló. Most is dolgozom.

 

Pont azon gondolkodom, hogy ez volt az életemben a harmadik igazán kemény ütés. Eddig minden krízis és válság olyan dolgokat bontott ki bennem, amire szükségem volt. Ez is el fogja végezni bennem a munkát. Nemhogy bezárkózznék, hanem inkább még nyitottabb vagyok. Rengeteg ember támogatását érzem magam körül, sok barát áll mellettem.

 

Bezárkózzunk magunkba?

Ne!

 

Félelemmel és gyanuval éljünk egymás felé?

Nem! A szív mindent magába szív:-)

 

Tudunk e még valóban elfogadni, szeretni?

Ez az élet értelme.