köszönöm démia, hogy leírtad ezeket. Igen, én is azt gondolom, hogy más a mindennapi betevô falatért harcolni, s más olyan összegekért, ami már azon is túl van. A Te példád az erôfeszítést mutatja, azokkal szemben, akik más pénzén élnek. Erôfeszítéseik pedig csak arra terjednek ki, hogy minél több pénzt huzhassanak ki a másikból... Az elkeseritô, hogy egyre több ilyet lehet látni. Van e arra mentô érv, hogy az egyik ember a másikat iszonyu módon kihasználja (itt fôleg pénzbeli dolgokra célzok!). Lehet e erre épkézláb indok? És arra, hogy minél többet sajtolt már ki, annál többet akar még... még és még... mint a feneketlen kút...

Láttam már ilyet többet az életemben, most is van körülöttem néhány hasonló eset. Valami iszonyú, ahogy egyik ember a másik erejébôl merészel élôsködni! Az egyik húzza az igát, dolgozik mint egy rabszolga, a másik meg mint egy hajcsár, csak dirigál, feltételeket szab, és a totális kontroll rabszíját szorongatja a másik torka körül... 

Lehet, hogy nem értem én ezt a világot? Miért szabad ilyen dolgoknak megtörténnie? Ha igaz, hogy szabadnak születtünk, akkor hogyan eshet meg ilyen az Emberrel?