Reggel 4-kor kelek, meg kell fejnem a két kecskét, amit hobbiból tartok, nagyon egészséges a tejük, minden nap elviszem a tisztiorvosi hivatalba, ott bevizsgálják (napi 15800 Ft-ot fizetek a bakteriológiai vizsgálatért), majd ezután leadom a helyi óvodába, a gyerekek már egész szépen mekegnek tőle.

A kecskék trágyáját kihordom a városunk egyik parkjába, ahol társadalmi munkában fákat ültetek, virágokat gondozok. Ezt 6-8 ig csinálom, amikor még nem sok a járókelő, a gyereks anyukák ezután szokták lehozni a csemetéket.

Délelőtt kedvenc hobbimnak élek, a bélyeggyűjteményemben számolom végig a bélyegeket, leporolom a kék-Mauritiust. A gyűjteményt gyerekek híján a magyar államra fogom hagyni, aki ennek értékesítésével legalább 1000 család családi pótlékát fogja tudni kifizetni.

Délután alkoholista hajléktalanokat győzködök a munka fontosságáról, pár év alatt már 5 ilyen embert térítettem jó útra, ezek most adófizető állampolgárok lettek, és legalább annyi adót befizetnek, mintha 5 új gyerek született volna, nem is beszélve arról, hogy mennyit meg lehet spórolni a támogatásukon.

Este még ki szoktam menni játszótérre, megzsirozom a nyikorgó hintákat, tűvel kiszurkálom a boltban az óvszeres csomagokat, hogy a szerelmespárok nyugodtan foglalkozhassan az új generáció megteremtésével.

Dolgozni nincs időm, hullafáradt vagyok késő estére.

Múltkor gondoltam egyet és bementem a önkormányzathos, hogy egy kis gyereknevelési támogatást kapjak, hiszen annyi kis új adófizető létrehozásában segítek nem is keveset.

Mit mondtak erre röhögve ?   Hogy nehogy már az állam fizesse a hobbimat, amit önként vállaltam !