S amikor az én gyermekeim gürcölnek majd azért, hogy a mérhetetlen sok nyugdíjasnak valamit mégiscsak biztositsanak, az ö adoikból fogják majd az egészségügyet, a szociális otthonokat fentartani és az ö munkájuk fog majd valami fedezetet adni a továbbélésre, miközben az általad is lenézet gyermekvállalok gyermekei fogják szép fényesre nyalni a szocotthonok lakoinak fenekét, akkor kéretik ám minket minimum nem felelötlennek nevezni. Igen több gyereket váálaltunk, mint a magyar átlag, de ha utána néznél nem is mi nyuljuk le legföképpen a szockasszát és igen bár sokat nevelünk, de azt hiszem ha becsülettel tesszük a dolgunk, akkor igenis kijár nekünk is a tisztelet, mert adunk valamit ennek a társadalomnak. Példáúl lehetöséget a továbblépésre, a továbbélésre...

Tudod, miközben az 1-2 gyermekesek vagy a gyermektelenek a megtakaritások modjain tanakodnak, miként is lehetne félretenni sokat, és adomentesen gyarapitani, addig mi a teljes havi bevételünk 20%-át vissza is forgatjuk a nagy közösbe. Neköünk nincsenek rejtett tartaléákaink, mert feléljük amink van...Ez nem baj, ezt vállaltuk, de lehet hogy már a lehetöségeink határán vagyunk...