Én tisztelegve a múlt előtt, négy évig elnöke voltam a bajai szerb kisebbségi önkormányzatnak (tisztelgésem főként ennek az időszaknak szól, lévén ebben az időszakban tudtam legtöbbet adni a bunyevácoknak és más rászorulóknak), továbbá nyolc éven át megválasztott szerb kisebbségi képiselő voltam Bajaán úgy, hogy a két ciklusidő testületével nem voltam hajlandó együttműködni, "működésükhöz" nem oltam hajlandó asszisztálni. Az idő igazolni fogja távolságtartó óvatosságomat (amihez párosul némi finnyásság is).
Tizenkét év kisebbségi képviselőség, kényszerhelyzetből fakadó égisz alatt elég volt.
Azzal, hogy most nem szerveztem meg önmagam és mások számára az esélyt arra, hogy nagy biztonsággal képviselőkké váljunk, valahol prejudikálás, valahol egy prejudikáló optimizmus. Ugyanis én most elébe megyek a dolgoknak, bunyevác ügyünk állása alapján nagyobb esélyt adok arra, hogy a parlament jóvátételi módon belátó lesz, és javunkra fog dönteni. Hazai és nemzetközi megítélésében elhibázottnak tartanék egy ezzel ellenkező döntést, hiszen a bunyevácok összlétszámukat tekintve a magyarországi nemzetiségi paletta első harmadában "élvezik helyüket" a cigányokat, a németeket, a szlovákokat, és a mostani műhelyzet szerint horvátokat követve, hozzávetőelegesen a románokkal megegyező nagyságban. Az összes többi kevesebb, mitöbb zöme lényegesen kevesebb populációt képvisel. Bunyevácaink területi egységességéről nem is beszélve!
Tehát, én lehúztam 12 évet, de ez kisebbségi ténykedésem tekintetében folytatódik tovább, legkidomborítottabban a bunyevác nép sorsára fókuszálva.
Azzal, hogy a mostani kisebbségi önkormányzati választáson nem tudunk fáziskésés miatt részt venni, az csak a javunkat szolgálhatja, utolsó pillanatos kapkodás és káosz helyett legalább marad elegendő időnk arra a letisztulásra, ami igencsak ráfér e népre (is). Erre a népre, mely sorsában megérett arra, hogy önálló lábakon éljen, önálló léttudatról tegyen tanúbizonyságot. Hogy elváljék végre, ki hova húz, ki hova tartozik, ki minek vallja magát. Ahogy ez történt azokban az időkben, amikor még népszámlálások, választások idején megvolt a bunyevácok önálló rubrikája, önálló helye a hazai délszlávok, azaz a szerbek, a horvátok, a sokácok, a rácok, a bosnyákok között.
Én tudom, hogy mindez most számtalan érdeket sért, de azt is világosan látom a kisebbségi törvény léte óta, hogy ezen sérelmek "szenvedői" viszont a teljes bunyevác nemzetiség érdekét sértik.
Hogyne sértené olyanok érdekét, kik számára csonkává válhat az a torta, mely majszolásával nagyon szépen elvagyogatnak hosszú évek óta.
Sérti, nem sérti, ha jogunk van rá, és megvan úgy az alapos jogunk, mint az okunk erre, mi is ragaszkodunk a tortának bennünket megillető szeletére, ha tetszik ez egyeseknek, ha nem!
Mocskolódó támadásokra, áskálódásra, féltékenykedésre, irigykedésre, kishitű provokálásokra "savanyú a szőlő" mentalitás mellett akad példa garmadával, ettől még a helyzet nem változik, bizony pár egyszerű kétkezi idéki pógár "népi kezdeményezés" címszó alatt bejutott a parlamentbe. Pont! Innentől meg majd meglátjuk, hogyan lészen a tovább.
Még annyit, én lehúztam ezt a tizenkét évet anélkül, hogy visszahívtak, vagy leváltottak volna, de bizony előfordulhat az a nagy-nagy csúfság, hogy tisztségéhez méltatlan viselkedés miatt, önmagát rettenetesen nagy közmegbecsülésnek hívők valamelyikét, az utolsó pillanatokban paterolják ki fészkéből.
Ez lenne csak a nagy pofáraesés, ahogy a köznép ajka szokta az ilyen eseményt megfogalmazni.
Mijo