Egy évvel ezelőtt három magyar volt a BL-ben: Torghelle, Juhász és Korsós. Mindhárman rendszeresen pályán voltak, és mindhármuk csapata nagyot égett, hiszen még az UEFA Kupát sem érték el.

Most újra három magyar van. Fehér csapata akár a végküzdelmekig is eljuthat, de ez aligha a magyar játékos rendszeres szerepeltetésével fog történni. Juhász és Tőzsér? Hála istennek pályára léptek, és idén miután egy csoportban szerepelnek a csapataik, ezért minimum egyikük megérheti az UEFA Kupát is.

 

Világranglista? Négy évvel ezelőtt, 2002 tavaszán vereségek sorát szenvedte el a válogatott. Kikaptunk a csehektől, a svájciaktól, a fehéroroszoktól és a horvátoktól is, és csupán a moldávokat vertük meg. Augusztustól viszont váratlanul javulni kezdtek az eredmények, hiszen idegenben lenyomtuk Izlandot, itthon ikszeltünk a spanyolokkal, majd idegenben a svédekkel is az EB-selejtezők nyitányán. Mivel a 2002-es tavaszi vesszőfutásunk mérkőzései már nem szerepelnek a mostani ranglistán, és a négy évvel ezelőtti döntetleneket most két közepes értékű győzelem (+1 orbitálisan nagy vereség) váltotta fel, ezért nem olyan meglepő, hogy előreléptünk, inkább csak ez a 21 hely tűnik érdekesnek.

Érdemes megnézni, hogy mit produkáltunk Gellei, Matthäus és Bozsik idején azon válogatottak ellen, akiket most megelőztünk (azaz a listán jelenleg a 60. és 80. helyek között lévő csapatok ellen).

 

62. Wales: 1-2 (h), 0-2 (i)

65. Fehéroroszország 2-5 (h)

68. Szaúd-Arábia 0-0 (s)

70. Ausztira 2-1 (i)

 

Összesen: 1 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség, 5-10-es gólkülönbség.