A globális energiamérlegben az a forcing amit értelmeztél nem feltétlenül egy jó mennyiség.

 

Az üvegház-hatás effektíve nem a bevitt hőmennyiséget növeli meg, hanem a kisugárzott hőmennyiséget csökkenti. Ez utóbbinak a következménye, hogy az üvegházhatással terhelt klíma egy új egyensúlyi állapotra áll be, ahol a kisugárzás megint egyenlő a besugárzással, viszont az egyensúly feltétele a kisugárzó felület, jelen esetben a Föld magasabb hőmérséklete. Ha ezt a hőmérsékletet csökkenti az olvadó jég jelenléte, akkor a Föld egy alacsonyabb hőmérsékletű, nem egyensúlyi állapotban van, és konkrétan megnő az ittragadó, és pl. jégolvasztásra fordítható hőmennyiség. Ez a hőmennyiség a CO2 cc és a lokális hőmérséklet függvénye, minél hidegebb, annál nagyobb.

 

Ettől függetlenül a rendszer folyamatosan fog melegedni, méghozzá a pozitív visszacsatolások miatt egyre gyorsuló ütemben, amíg a fékező erők be nem indulnak.

 

Ilyen fékező erő lehet a fokozott csapadékképződés, ha a csapadék jég formájában jelentkezik, és albedót emel.

 

Általános érvényű fékező erő lehet, ha a Föld kisugárzásának a spektruma a melegedés miatt úgy módosul, hogy árnyékolatlan sávba tolódik a kisugárzás nagy része, és evvel beál egy olyan egyensúlyi állapot, amin felfelé a több üvegház gáz már nem változtat.

 

(itt azért zárójelben megjegyzem, hogy rossz esetben pont beletolódik egy erősen árnyékolt sávba. Ha pl. olyan szintre melegszik a Föld, hogy azon a kisugárzás-spektrumon az oxigén is üvegház-gáz, az teljesen divergenssé teszi a helyzetet)