Kastilias IV Creative Commons License 2006.09.10 0 0 76

Dénes György

 

A Munuhpest sziklája és a pest köznév jelentése hegyek, sziklák nevében

 

 

V. István ifjabb király 1266-ban 3 ekényi földrészt hasított ki a Gömör megyei Rás határából, és a szomszéd birtokosnak, Sánknak adományozta, aki azt saját birtokához, a Turóc-folyócska túlpartján fekvő Sánkfalvához csatolta.

A birtokadományozó oklevél, amelynek szövege IV. László király 1283. évi megerősítő oklevelében szerencsésen fennmaradt (Dl. 611; ÁÚO. 8: 144), leírja az adományozott földrész határait. Ebben a határleírásban szerepel egy határpont, amelyet a Turóc-patak partján emelkedő, nyilván jellegzetes kőszikla tövében jelöltek ki, „sub rupe Munuhpest vocata”, magyarul ’a Munuhpestnek nevezett kőszirt alatt’.

 

A szóban forgó oklevélnek a Munuhpest földrajzi nevet magában foglaló részletét a századfordulón említi a Magyar Oklevél-szótár (OklSz. 768), és azóta gyakran idézik nyelvészek, történészek és más szakemberek is. De ezen Árpád-kori földrajzi nevünk jelentésének megfejtése tekintetében — megítélésem szerint — nem jártak helyes úton.

 

A Munuhpest nyilvánvalóan összetett földrajzi név. Mindkét eleme, a munuh és a pest egyaránt köznév.

 

A munuh, utóbb monó Árpád-kori köznevünkről nyelvészeink rég megállapították, hogy az a görög nyelvből eredő, egyházi latin monachus szóból származik, amelynek jelentése ’egyedül, magányosan élő szerzetes, barát, remete’ (TESz. 2: 950), és ez német — Moór Elemér szerint szláv (NéNy. 10: 93) — közvetítéssel került be az Árpád-kori magyar nyelvbe. A közvetítő nyelv tekintetében volt ugyan nyelvészeink között véleményeltérés, a szó jelentése azonban nem képezte vita tárgyát, mert egyes földrajzi nevek kétnyelvű előfordulásai (például 1449: Terre Symonremethefeldew aliter Monohfeldew vocato — OklSz. 267) vitathatatlanná teszik a munuh > monó középkori szavunk ’remete, szerzetes, barát’ jelentését.

 

A Munuhpest földrajzi név etimológiáját utótagja, a pest köznevünk tette problémássá, amely köztudottan ószláv (óbolgár, ómacedón) eredetű, és ott kettős jelentése volt: ’kemence’ és ’barlang’ (SadAitz. 85), ugyanilyen kettős jelentéssel vette át a honfoglalás után a magyarság is. A szó ’barlang’ jelentését azonban még a hegyet vagy sziklát jelölő magyar földrajzi nevekben is számosan nem vagy csak egy-két kivételes esetben ismerik el.

 

Lássunk a Munuhpest helynév jelentésének megfejtésére tett néhány kísérletet, illetve lássuk, hogy egyes szerzők hogyan értelmezték ezt az Árpád-kori földrajzi nevet!

 

Hefty Gyula Andor 1911-ben a térszínformák neveit vizsgálva (Nyr. 40: 340) felsorol egy sor pest elő- vagy utótagú földrajzi nevet, köztük az Oklevél-szótárra hivatkozva az 1266. évi rupes Munuhpestet is, azzal, hogy e helyneveknél a pest szó ’szikla’ jelentését tartja valószínűnek.

 

Melich János 1926-ban (HonfMg. 139) ugyancsak az Oklevél-szótárra hivatkozva említi a rupes Munuhpestet azok között a régi földrajzi nevek között, amelyekben a ’kemence’ jelentésű középkori pest szavunk előfordul.

 

Bátky Zsigmond etnográfus 1930-ban (NéprÉrt. 22: 80) szintén említi a Munuhpest helynevet, csak azt nem tudja eldönteni, hogy annak pest utótagja a házon belül vagy az udvarban épült kemencét jelenti-e.

 

Vladimir Šmilauer cseh helynévkutató 1932-ben (Vodopis 178) idézi az 1266. évi határjárás földrajzi neveit, és a Munuhpesthez fűzött jegyzetében azt Melichre hivatkozva ’Mnichova pec’-nek fordítja szlovákra, ami magyarul ’Barátkemence’ vagy ’Remetekemence’ jelentésű.

 

Melich János 1938-ban (MNy. 34: 129–40) korábbi felfogását módosítja, és azt írja, hogy pest köznevünk „nemcsak ’kemencé’-t jelentett és jelent, hanem földrajzi neveink s más régi adataink tanúsága szerint ’verem, barlang, hegy, kőszikla’ értelme is volt”. Ezek után sorra véve a pest elő- és utótagú földrajzi neveinket, ezt írja: „Kétségtelen, hogy Munuhpest alárendelő összetétel, benne pest a. m. ’kőszikla, kőszál’. …Azt tartom tehát, hogy az 1266/1283-ból való gömör­megyei „rupes Munuhpest” a. m. ’Baráthegy’ vagy talán inkább ’Remete­hegy’.”

 

Ila Bálint történész 1944-ben (Gömör II, 291) idézi az 1266. évi határjárás földrajzi nevei közt a rupes Munuhpestet is, munuh előtagját Pais Dezsőre hivatkozva (MNy. 8: 398) ’remete, szerzetes, barát’, pest utótagját pedig Melichre hivatkozva (HonfMg. 139) ’kemence’ jelentésűnek tartja.

 

Kniezsa István 1963-ban (StudSl. 9: 29) szintén vizsgálja a pest elő- és utótagú helyneveket, és a Munuhpest előtagjáról megállapítja, hogy az ’Mönch’ azaz ’szerzetes, barát, remete’ jelentésű, a pest utótagnál viszont kérdőjellel jelzi, hogy bizonytalan abban, hogy ez a szó vajon ’Ofen’ azaz ’kemence’ vagy ’Fels’ azaz ’szikla’ jelentésű-e. Megjegyzi, hogy bár a bolgár nyelvből a pest szó ’szikla’ jelentése nem ismert, de a „sub rupe Munuhpest” összefüggésben mégis megfontolandó.

 

Györffy György történész 1987-ben, az Árpád-kori Gömör megye leírásában (Gy. II, 461–2) az 1266/1283. évi oklevél rupes Munuhpest adatára hivatkozva „a két Turóc közti vonulatban” említi a Monópest sziklát (NB. a Munuhpest > Monópest szikla nem a két Turóc közti vonulatban, hanem a Nyugati- vagy Ratkai-Turóc jobb, déli partján emelkedik). A következő oldalon, nyilvánvalóan az imént idézett 1266/1283. évi Munuhpest adatra utalva azt írja Györffy, hogy „bolgár-szláv hatás, hogy a XIII. századi gömöri magyarok… a kemencére… a bolgár-szláv pest szót használják”.

 

A felsorolt tudósok tehát az Oklevél-szótár megjelenése óta eltelt közel egy évszázad alatt a Munuhpest Árpád-kori földrajzi név utótagját képező pest köznevünket valamennyien ’kemence’ vagy ’hegy, szikla’ értelműnek vélik.

 

Jómagam több mint egy tucat pest elő- vagy utótagú földrajzi név, számos Kőpest > Kőpes, Pest-kő > Pes-kő, Pest-hegy és mások vizsgálata nyomán arra a következtetésre jutottam, hogy ha egy pest elő- vagy utótagú földrajzi név hegyet vagy sziklát jelöl, akkor abban a névben a pest szó bizonyosan ’barlang’ jelentésű, a Kőpest > Kőpes tehát ’sziklabarlang, sziklaüreg’, a Pest-kő > Pes-kő ’barlan­gos, üreges szikla’ a Pest-hegy ’barlangos-hegy’, és ezekben a hegyekben vagy sziklákban a földrajzi kutatás földerítheti a névadás indítékául szolgáló barlangot, sziklaüreget is.

 

E tapasztalataim alapján úgy véltem, hogy a Munuhpest helynév jelentése ’Remetebarlang’ lehet. A latin rupes szó ’kő, szikla, kőszirt’ jelentésére figyelemmel a rupes Munuhpest Árpád-kori földrajzi nevet így értelmeztem: ’Munuh-pest-kő’. A Pest-kő > Pes-kő földrajzi neveinkről pedig sorozatos terepi kutatásaim során már régen minden kétséget kizáróan megállapítottam, és írásaimban rögzítettem is, hogy azok ’barlangos hegy, barlangos szikla’ jelentésűek, amint azt korábban már Moór Elemér (NéNy. 10: 91), meg Kniezsa István is (StudSl. 9: 31) megírta, és ezt Kiss Lajos (FNESz. II, 338) is elfogadta. A fenti gondolatmenet alapján úgy ítéltem, hogy a rupes Munuhpest magyarul ’Remetebar­langos szikla, Remetebarlang sziklája, szikla amelyben a Remetebarlang van’ jelentésű lehet, és ezen feltevésem helyességének vagy téves voltának eldöntésére helyszíni terepi kutatást irányoztam elő (Karszt és Barlang, 1973, 6).

 

A terepi munka előtti adatgyűjtésem során, az 1266. évi határjárás adatait más oklevelekkel, meg régi és újabb térképekkel összevetve megállapítottam, hogy a Munuhpest sziklája ott kell hogy legyen, ahol Rás és Sánkfalva régi határvonala a Ratkai- (Nyugati-) Turóc-patak déli partjához ér. A terület földtani térképéről azt is megállapítottam, hogy a patak partjának ezen a részén karsztosodásra, tehát üregképződésre alkalmas mészkősáv húzódik. Biztató volt az is, hogy a Pesty-féle helynévgyűjtemény Sánkfalva községből érkezett jelentése leírja, hogy ott a Hős-erdő területén van „a Turócz folyó felett egy kőszikla, benne van a mennyire egy ember felállva mehet körülbelől 4 ölnyi üreg”, amely „helyiség Kőlyuknak neveztetik”.

A helyszín vizsgálatára 1974 szeptemberében szlovákiai terepbejárásaim keretében került sor. Környékbeli lakosokat kikérdezve még a patakvölgy bejárása előtt, megtudtam, hogy ahol a régi Sánkfalva (ma Gemerská-Ves) községhatára a Ratkai-Turóc-patakhoz ér, a vízparton meredek falú szikla emelkedik, és abban valóban volt egy barlang, a Kőlyuk, amelybe 6–8 vagy 10 méter hosszan állva be lehetett menni, de azt 1958 táján lerobbantották, ott termeltek ki követ a harkácsi kultúrház alapozásához.

 

Ezek után helyszíni terepi kutatással azonosítottam a Turóc-patak déli partján az Árpád-kori határjárás nyomvonalát. A régi sánkfalvi községhatár egy vízmosás mentén fut le, ahol ez a patakhoz ér, ott meg is találtam a vízpart fölé meredeken leszakadó, mintegy tíz méternyi magas, mohos sziklafalat, lábánál a robbantás nyomán visszamaradt kőtömbök magasra emelkedő halmazával. Minthogy a robbantás nyomaiból arra következtettem, hogy a sziklafalból legfeljebb 2–3 méternyit termeltek le, tehát a barlang egy részének meg kellett maradnia, ezért megbontottam a kőomladékot, és néhány órás kemény munkával sikerült annyira szabaddá tennem, exhumálnom a sziklának az Árpád-korban nevet adó barlang bejáratát, hogy bemászhattam az üreg kezdetén tágas, állva bejárható, remete számára valóban szállásul is szolgálható, beljebb már csak meghajolva, azután csak kúszva behatolható, összesen mintegy húsz méternyi megmaradt szakaszába (Turista Magazin 21/86 [1975] 5: 48), amelyet azután még 1974. november végén Kubassek Jánossal fel is mértünk.

 

A tények önmagukért beszélnek. Megállapítottam, hogy a pest köznév jelentése itt minden kétséget kizáróan ’barlang’, a Munuhpest Árpád-kori földrajzi név jelentése pedig ’Remetebarlang’ (NÉ 13: 59–60). A Remetebarlang pedig nem ritka földrajzi név, sem a régiségben, sem élő helynévanyagunkban, ma is tucatnyinál többet tartunk számon az országban.

 

Hogy csak egyet említsek, és egyben közreadjam a rupes Munuhpest egy régi magyar megfelelőjét is, bár aki leírta, nem fordításként és nem is a Munuhpestre vonatkozóan fogalmazta meg: Szabó József, a földtan múlt századi tudós professzora egyik kitűnő munkájában olvashatjuk (Pest-Buda környékének földtani leírása; Bp., 1858, 54), hogy „a kőzet rétegzetét csak kevés helyen venni észre, így a Remete hegyen Hidegkút és Kovácsi közt épen a remete-barlang szirtjén” (kiemelés tőlem — D. Gy.), íme a rupes Munuhpest pontos megfelelője Szabó József professzor múlt századi, de máig is érvényes, veretes magyarságával.

 

Munuhpest Árpád-kori földrajzi nevünk etimológiája most leírt vizsgálatának eredménye egy konkrét helynév jelentésének megfejtésén túl szélesebb körű következtetések levonását is lehetővé teszi.

 

Egyrészt megerősíti azt a már évtizedekkel ezelőtt leírt megállapításomat, hogy a pest elő- vagy utótagú és hegyet vagy sziklát megjelölő, a Gerecse-hegységtől a Székelyföldig szép számban előforduló, élő és történeti földrajzi neveinkben a pest szó általában ’barlang’ (és nem ’verem, hegy, kőszikla’ vagy éppen ’kemence’) jelentésű magyar földrajzi köznév. Ennek ismeretében pedig a Történeti Etimológiai Szótár pest szócikke, úgy vélem, igencsak revízióra szorul.

 

Másrészt utalok Kniezsa István azon megállapítására, hogy a ’barlang’ jelentésű pest köznévnek helynevekben fennmaradt előfordulásai által meghatározott területen a honfoglalás idején kétségtelenül bolgár jellegű szláv nyelvet beszélő népességgel számolhatunk (StudSl. 9: 32), és ő ennek a területnek az északi kiterjedését a Dunakanyar és a Hernád között a Börzsöny—Cserhát—Mátra—Bükk hegyvonulatáig feltételezte (StudSl. 9: 31–2, 43–4). A Gömör megye közepén futó Turóc-patak partján általam azonosított Munuhpest Árpád-kori földrajzi névben szereplő pest szó ’barlang’ jelentésének kézzelfogható bizonyítása a honfoglalás kori bolgár jellegű szláv (ószláv, ómacedón) etnikum valószínűsíthető IX–X. századi településterületének határát északi irányban jelentősen kitolta. [Mivel azonban láttuk, hogy a pest szó nem szláv eredetű, semmiféle szláv településhatárt nem tol ki az új felismerés — IV. Kastilias.]

 

Ezeken felül fölhívja a figyelmet arra is, hogy földrajzi neveink, köztük történeti földrajzi neveink etimológiájának vizsgálatánál, álláspontunk kialakítása és helyességének ellenőrzése során a névtani meg történettudományi vizsgálati módszerek alkalmazása mellett a földtudományi ismeretanyag és a földrajzi módszerek felhasználása is célszerű, gyakran nélkülözhetetlen a helyes eredmény eléréséhez.

Előzmény: Dschinghis Khan (72)