Addendum:

A képzőknél nem mindegy, hogy igéhez, vagy névszóhoz (főnévhez, melléknévhez) járulnak-e, valamint az sem mindegy, hogy igét hoznak-e létre vagy névszót: ekként mintegy a képzőknek is van „szófaja” (be-, ill. kimeneti szófaji kötöttsége).

Az azonos alakú képzők jelentése eltér(het) attól függően, hogy milyen a szófaji kötöttségük. Ezt azért teszem hozzá, mert az alábbi hozzászólásban is volt egy ilyen eset.

Ha a régi, igéhez járuló -(a/e)t képző igét hozott létre, akkor műveltető szerepe volt; ha pedig főnév lett az eredmény, akkor a cselekvés folyamatát vagy eredményét kifejező igei főnevet képezett. Ha ez utóbbit melléknévként (melléknévi igenévként) használjuk, akkor megkapjuk a mai befejezett melléknévi igenév „ősét” (vö. termet főnév és termett melléknévi igenév).