Minden reggel vezetett egy ülőmeditációt és legtöbbször egyenként odament az emberekhez. Nem nagyon gondoltam, hogy ez jelenthet valamit vagy hogy érzek majd bármit is, de egyik nap egy 3 órás ülőmeditáció után végigsimította a fejem és megmasszírozta kicsit a hátam, olyan iszonyú forróság ment végig többször a gerincemen, hogy leizzadtam. Mások is hasonló dolgokról számoltak be. Most, hogy visszaemlékezek rá, elfog a borzongás. Emellett sokat ült velünk kint is és valóban jó érzés volt a közelében lenni ilyenkor. Bizonyára nélküle is sokat ért volna a csend, de azt hiszem, jó kifejezés ez a katalizátor az ottani működésére.