Együttesen reagálnék többetek felvetésére:
Tehát: harckocsik, pláne helikopterek, repülők tömeges bevetésére nem számítok az energiahiányos jövőben. Elképesztően sebezhető rendszerek óriási távolságú ellátási láncokkal, az olajfinomítókat első körben lőhetik szét az ellenséges légierővel, a háborű elején, amíg van bele üzemanyag, ill. diverzánsoknak is jó célpont lehet. Ezzel szemben a ló üzemanyaga mindenfelé megterem, magán a hadszíntéren is.
Géppuskák elleni roham: a lovasság előnye, hogy nem köteles előzékenyen frontálisan rohamozni a géppuskát, hogy lekaszálják, kerülni is gyorsan tud. Nehéz géppuskával nehezebb gyorsan mozogni, stb. A magyar huszárság ott volt az orosz fronton a II. világháborúban, nem tudok róla, hogy a legelején lekaszálták volna őket mind egy szálig. A németek is haszmáltak lovakat még ebben a háborúban is logisztikai célra. Azonban a II. Világháború az olajkorszak felfutó szakaszára esett, közvetlenül az abszolót csúcsot jelentő 20-25 év előtt, tehátt logikus, hogy e háború jellemzője a lovak visszaszorulása és az egyre inkább energiazabáló harci gépek fokozódó előretörése volt jellemző. Az olajkitermelési görbe leszállóágában logikusan csak visszaszorulhatnak az energiaigényes szerkók a harcmezőn is, az kerül előtérbe, ami helyi forrásokból ellátható üzemanyaggal, tehát gyalogság, lovasság. Persze a nagy kérdés, hogy egy általános hanyatlás, zűrzavar, reményvesztettség közepette mikor jut eszébe valakinek, hogy utánam az özönvíz, és mikor veti be a létező atomarzenál egy részét valami rohadt ellensége ellen. Akkor nem lesz lovasság, gyalogság, kő kövön nem marad.... Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!