Tyűdeszép. Valaki bökje oldalba a nénit, mert elaludt az íróiskolában a jelzők mértéktartó használata című órán. Utánanéztem e lélegzetelállító és lebilincselő és letehetetlen és magával ragadó és feszültséggel teljes és a korabeli Franciaország kalandos és komor és vértől iszamós valóságát merészen ábrázoló és gondolatokat keltő és ritka és páratlan gyöngyszemének, s fogadok, hogy egy-nullra verem Eiriket a felemelőbb részek idepasszintása terén:

"A levél! A méltóságteljes Deunoyers hercegné levele. Azzal kezdődött életének, az igazi életnek, ez a szakasza. Addig nem is élt igazán, csak álmodta, hogy létezik, mint valami haszontalan, tudat nélküli teremtmény. EGy férfi döbbentette rá erre. Életük összekapcsolódott egy ponton, és attól kezdve elválaszthatatlanná vált, noha ő minden erejével küzdött ellene..."

Passzolok még két véleményt is, ha valaki esetleg komolyabban szeretne foglalkozni Miss Anett könyvével.