Inkább az első. Tudatában voltam, hogy sok mindenben én döntök, csakhogy ez nem tetszett és sokszor szóvá is tettem. Akkor jött, hogy ugyanmá' én jobban értek hozzá, vagy neki erre nincs ideje, vagy hát ő nem is tudja, vagy hogy majd holnap... Aztán a dolgok előbb-utóbb nálam kötöttek ki. A döntő érve mindig az volt, hogy én tudtam, hgoy ő ilyen, fogadjam el. Nem könnyű szitu...