A hivatkozott angol vasútprivatizáció egy szélsőséges, de éppen ezért nagyon hasznos gyakorlati példa.

Az Európában ma lezajló vasúti liberalizációs folyamat kezdetén, elsőként hajtották végre ezt a folyamatot az angolok, és szinte az utolsó csavarig mindent kiszerveztek magáncégekbe. Rendkívül bonyolult, sok szervezet együttműködésére épülő vasúti rendszert hoztak létre - persze annak összes hibájával együtt.

Ezzel állt szemben az a hagyományos modell, ahol állami monopóliumok, integrált szervezetben működtek.

Mind a hagyaományos állami, mind a túlprivatizált angol rendszer tapasztalatainak ismeretében most jobb lehetőség van egy optimális középutat megtalálni (ahogy néhány tekintetben az angolok is visszaléptek, illetve visszaszerveztek).

Magyar viszonyok között ez azt jelenti, hogy a pályahálózat (néhány kivétellel) tartósan állami tulajdon marad, működtetését kizárólagos állami tulajdonú cég végzi. Ezzel szemben a közlekedést bonyolítják rajta magántársaságok. Nem egy, monopolhelyzetű, hanem több. Árutovábbítást pl. jelenleg 7 országos társaság végez, és további 2 engedélyezése van folyamatban.