Kedves egy mutáns!

 

 

Írod:

 

Mégis vannak nyelvi szabályok (normák?) melyeket a nyelvet, vagy a (helyes) nyelvhasználatot elemző nyelvészek megállapítanak, mint az adott nyelv jellemzőit.

 

Ez így pontatlan és ellentmondásos - viszont lényeges.

 

Kezdjük azzal, hogy a nyelvben vannak szabályosságok, amelyeket megfelelő elemzéssel ki lehet szűrni.

 

A nyelvészek általában ezzel foglalkoznak, hogy a nyelv szabályosságait kiszűrjék és leírják.

 

A nyelv szabályosságai sorában azt is meg lehet állapítani, hogy a nyelvhasználók egyes rétegei (melyek tagolódhatnak földrajzi, szociális, műveltségi stb. alapon) a párhuzamosan felfedezhető és létező szabályosságok közül melyiket használják. Ezek jellegzetes használati csoportokat alkotnak, és az ilyen szabályosságcsoportokat nevezzük normának.

 

Ebből következően a norma önmagában nem minősít, hanem a normát kialakító emberrétegek értékrendje, amely egyáltalán nem nevezhető objektívnek. A magyar irodalmi nyelv például, normasértésnek nevezi a suksükölést, de ezt azért teheti meg, mert a magyar irodalmi nyelvet használó embercsoport vindikálja magának azt a jogot, hogy ő határozza meg az értékrendet.

 

Van egy olyan nyelvészcsoport is, amelyik felhatalmazva érzi magát a nyelvhasználat minősítésére. Az előzőekből láthatjuk, hogy ez a jogosítvány nem a nyelvből származik, hanem a társadalmi tagolódásból.

 

Egyébként a fentebb ismertetett nyelvészetet deskriptív, azaz leíró nyelvészetnek nevezik, az utóbbit preskriptív, azaz előíró nyelvészetne.

 

A sok blabla után két egyszerű tény:

 

A magyar nyelvet illetően egyetlen  rögzített és hivatalosan elfogadott-kihirdetett szabályzat van, ez az akadémiai helyesírás. Más, pél. a suksükölést minősítő szabályzat nem létezik.

 

Kis Ádám