Kedves egy mutáns!

 

Összhangban az Elméleti nyelvészet topicba írtakkal, tisztelettel javasolnám neked, felejtsd el a helyes/helytelen firtatását. Ezek térben és időben változó kategóriák.

 

Írod:

 

"reggelente meg szokok inni egy felest". Mégse helyes.

 

Hát, sokak szerint reggelente egy felest meginni helyes dolog, én egyetértek azzal, hogy nem.

 

Na most, ilyet mondani, hogy "szokok" abban az értelemben, hogy valaki rendszeresen tesz valamit, kétségtelen, nincs benne a köznyelvi normában. Felvetődik, helytelenül cselekszik-e az, aki a köznyelvi normától eltérően használja a nyelvet?

 

A válasz erre csak az lehet, hogy attól függ. Ha valaki nyelvi normasértést követ el, ezzel megmutatja, hogy nem azonosul teljesen azzal a közösséggel, amelyik ezt a normát elfogadta. De, tisztelettel, ez nem nyelvi kérdés, hanem szociológiai.

 

Van egy szokik igénk, melynek a ragozási paradigmája teljes. Kétségtelen, hogy igekötő nélkül ritkábban használatos a teljes paradigma, de igekötővel nincs semmi gond.

 

Példák erre az állításra:

 

- Megszoktad már a korai felkelést?

- Szokom, szokom.

 

Ez a párbeszéd, ha nem is teljesen hétköznapi, de nem kifogásolható. Tehát, a szokik ige jelen idejű alakjai LÉTEZNEK a magyar nyelvben.

 

Van ugyanakkor a szokik igének egy sajátos, mintegy segédigei használata, amelyik azt fejezi ki, hogy  valaki bizonyos tevékenységet rendszeresen "szokás szerint" végez. Ebben a használati helyzetben nem szokás a szokik ige jelen idejű alakjait használni. Minden bizonnyal azért, mert ez a "szokás szerint" való cselekvés bizonyos befejezettséget feltételez, amely sem a jelenben, sem a jövőben nem működik.

 

A fentiekből nyilvánvaló, hogy a felvetett probléma nyelvhasználati, a konklúzió az, hogy aki "megszokik inni egy felest", az nem eléggé pallérozott ember.  A pallérozottság sem nyelvi minősítás kérdése, és emellett roppant relatív.

 

Kis Ádám