Igazad van, ezek az én aggályaim is. Viszont a dolog mégsem tűnt el teljesen, csak töredékére zsugorodott. Amikor vagy 12 éve a kárpótlási jegyes földosztás után láttam, hogy középkorú fickó lóval szánt és utána kötényből vet, gúnyolódtam rajta. Ma már megszorítanám a kezét, remélem, van fia, unokája, akiknek továbbadta tudását.
Ami a huszárságot illeti, talán röhejes, de a semmitől több kiindulásnak, hogy a lovas hagyományőrzőkre is lehetne egy kicsit támaszkodni az újjászervezésnél... Azért van párezer ember az országban, akinek már volt dolga lóval. Kevés, de több a semminél.
A peremfeltételek rohamosan változnak, a lovasfogat javára. A lényeg, hogy a közlekedés lovas (sőt tehenes, ökrös, szamaras, bivalyos, ahol van hó, kutyaszános) szektora lehet önellátásra alapozott, a takarmány megterem itthon, nem importfüggő. Döntő előny. Persze nem gondolom, hogy gyorsan nagy arányt érhet el a közlekedési összteljesítményben, de amit elérhet, azt erőltetni kell.