Te hallottál arról, hogy az USA-ban az állam ingyen adta a vasúttársaságoknak a földet a vasútépítéshez, jó széles sávval együtt a sinek mentén? Hogy mekkora üzlet és mekkora korrupció volt ez annakidején? Hogy a magán vasúttársaságok (aminek egyébként híve vagyok, megfelelő körülmények esetén), az USA-ban anarchikusan nemegyszer párhuzamosan építették ki a pályáikat, hogy konkuráljanak? Hogy a városok területén, pl az utcán gyakran éjjel, engedély nélkül rakták le a síneket, aztán már senki nem szedette fel velük? (helyesen, jó, hogy néhol máig megvannak a városi vasút maradványai, most lehet rajta újraindítani a személyszállítást, sőt megpróbálni újjáteremteni a gyártást a sinek menti rohadó egykori gyárépületekben, ahol le nem bontották, hogy luxusapartmanokat építsenek a helyére) Tudod-e, hogy az USA városaiban, ha 5 vasúttársaságnak volt vonala, akkor többnyire 5 külön pályaudvar épült a város távoli pontjain, átszállási lehetőség nélkül? A Union Station volt a nagy találmány vagy 100 éve (?), ahol a spanyolviaszt felfedezve a város és a társaságok összefogásával kiépült egy közös központi pályaudvar (ahol ki, mert nem mindenhol, pl. ahol én laktam, ott a vasútkorszak lehanyatlásáig nem sikerült megépíteni, így már nincs is), ahová az összes társaság vonata befutott és kényelmesen át lehetett szállni.
Szóval az USA-modell a kelleténél anarchikusabb, igazán vadkapitalista volt, egy kicsit több tervezéssel lehetett volna kezdettől hatékonyabban csinálni. De persze oda nem passzolt volna valamilyen "államvasutak", főleg, hogy van egy pár állama és az ottani vasút minden hiányosságával együtt egy gyönyörű, csodálatos rendszer volt, még mai romjaiban is impozáns. Persze én vasútbuzi vagyok, ha nem is a hobbista értelemben.
A magyar viszonyok között a mai, ránk váró helyzetben legalább akkora baklövés lenne a MÁV privatizációja, mint az euró bevezetése. (minek arra a kis időre)