Szép szó gyenge fűszál, ha édességedről beszél

Szép gondolat, mily gyenge, ha lángoló tüzedről beszél

Mint körbefogsz, s mint bent vagy, s mint kint ölelsz

Illatod tenyeredbe felemel

S mint gyermek vagy, vagy mindenség Ura

 

Élsz ! igen, élsz !

Itt vagy ! igen, itt vagy !

Irgalom vagy, minket hívó, minket kérő

 

Alázatod oly gyermeki, szereteted égbe emelő

Gyengéd vagy, szót szóba fonó, gondolatot gondolatba

Figyelem felébredjen, szent Szívedet keresse

Nem rohansz, várod az első pillantást

Nem siettetsz, várod az első hívó szót

 

He Reád nézünk, mégis csak lassan jössz közelebb

Nehogy megijedjünk szereteted mindent betöltő erejétől

Hatalmad teljességétől

 

Bár nem látunk, kezeinket mégis megfogod

Nem hallunk, s figyelmünket csendedbe vonod

Fájó könnycsepp egyszerre édes lesz

Fájdalmak Szívedbe vezetnek

Édességet lelünk, dús mezőket

Célt lelünk, célt élünk, célba érünk