e.Volution néven, a francia Motor Development International (MDI) zászlaja alatt, a sorozatgyártása is megkezdődött.
(a prototípust 1992-ben a Zero Pollution Motors (ZPM) készítette el.)

A hajtómű működése három lépésre bontható le:
ˇ Az oxigénpalackos könyűbúvár-felszereléshez hasonló üzemanyag-tankba kerülő, környezeti nyomású levegőt nagy sebességgel, mintegy 20 bar nyomásúra sűrítik, amely így kb. 400 fokra melegszik fel.
ˇ A tankbeli nyomás a motor első hengerébe hajta a forró levegőt, ahol 300 bar nyomású, alacsony hőmérsékletű levegőt fecskendeznek bele, így az, a kisebb nyomás és a nagyobb hőmérséklet hatására, hirtelen kitágul. A levegő tágulása közben a nyomás csökken és a levegő térfogata megnő. A henger ezáltal dolgozni kezd. A belsőégésű motor működési elvéhez hasonlóan a dugattyú mozgását forgattyús mechanizmussal forgó mozgássá alakítják.
ˇ Ez a folyamat a légkörénél alacsonyabbá csökkenti a levegő hőmérsékletét, majd a dugattyúk közötti hőcserélő visszaállítja a levegő hőmérsékletét.

Az autó hatótávolságának maximális kihasználása érdekében a levegőt addig forgatják vissza, ameddig csak lehet. A rendszer nagy előnye, hogy a minimális hőterhelés miatt igen hosszú lehet az élettartama, olajcserére pedig csak 50 000 kilóméterenként van szüksége. Természetesen károsanyag-kibocsátás és zaj nincs, emellett a rendszer viszonylag egyszerű és sok helyet sem foglal. Speciális feltöltőállomások létesítésére sincs szükség, mert az üzemanyag-tartályok egy este alatt, házi elektromos csatlakozóról feltölthetőek. Ráadásul az előállítás és az üzemegységek egyszerűsége miatt a léghajtású autó olcsón előállítható.


A magyar egyetemek nem foglalkoznak ezzel?