No ez bizony tipikusan pszichiátriai eset. Ezt én is végigcsináltam. Rossz a hozzáállásod. Kezd úgy a napod, hogy belenézel a tükörbe és hangosan megjegyzed, hogy ma reggel egészen jól nézel ki.Persze nem kell, hogy mindenki hallja:)
Aztán szépen reggelizz meg, egy felnőtt adagot és legközelebb csak délbe egyél. Nincs nass! Ha mégis bekapnál valami finomat, akkor nyomás a tükör elé és megint beszéld meg magaddal, hogy egészen jól nézel ki és nem is olyan rossz a mai öltözéked.
Aztán foglald el magad a délután és ne zabálj! A francba az állandó rágcsálással! Foglalkozz mondjuk inkább a gyerekeiddel. Vacsorára egy rendes felnőtt adag kaját egyél meg, mondjuk azért ne akkora adagot a mint az általam nagyon tisztelt Fekete László szokta mondani, hogy "egy sültkacsa, körülrakva néhány sültgalambbal, egy kiló kenyérrel és némi koviubival":)
Ha nem változtatod meg a táplálkozási szokásaidat, akkor ronda dagadt, lusta és slampos leszel! Először csak azt veszed észre, hogy az utcán összeröhögnek a hátadmögött a gyíkméretű tinilányok, aztán azt is feltűnik, hogy a párod egyre többet tekinget más csajok után, aztán az jön, hogy megjegyzi, nekem ilyen ducin is tetszel anyukám, na és ez a vég! Nehogy elképzeld, hogy egy palinak tökmindegy, hogy néz ki élete párja. Ez marhanagy tévedés, csak általában szeretnek minket és ezért nem akarnak megbántani. De ugye nem hiszed el, hogy ugyanolyan kívánatosak vagyunk 30 kg. sűlyfölösleggel, mint amikor karcsún elvettek minket?Még a ronda elhízott palik is gyönyörű karcsú, fiatal és szexi feleséget akarnak!
Sokan hivatkoznak arra, hogy azért lettek kövérek, mert gyeremeket szültek. Marhaság! Azért lettek kövérek, mert zabálnak! Én is szültem, és 30 évesen is csak 57 kg voltam a 167 cm. magasságomhoz. Aztán pszichés lettem és dagadtra zabáltam magam. Mindíg azt képzeltem , hogy engem már nem szeretnek annyira, mint régen, nem foglalkoznak eleget velem, nem simogat meg elégszer a kedves, pedig csak arról volt szó, hogy éjt nappallá téve melózott, hogy betömje az éhes szánkat:( Fáradt volt...mint az állat, csak én ezt akkor nem így láttam. Én voltam a sorsüldözött szerencsétlen elhanyagolt feleség!:) Hót röhej volt az egész. Most már tudom:) Inkább kicsit jobban kellett volna figyelnem arra, hogy ha végre hazajön, akkor ne egy slampos takarítónő fogadja, hanem az ő GUSZTUSOS KIS FELESÉGE, MÉG HA PICIT TELTKARCSÚAN IS. Ehelyett beletörődtem a sorsomba, mert ugye én gyógyíthatatlan kövérnek éreztem magam, és felvettem a legjobban lógó melegítőt, ami úgy gondoltam, hogy eltakarja alaktalanságom, pedig bizony csak kihangsúlyozta.
Aztán egyszer csak gondoltam egyet, aztán ledobtam magamról másfél év alatt 35 kilót, aztán megint meghíztam, aztán megint lefogytam, aztán meghízta, és ezt így csinálom évek óta, harcolok a kilóimmal, de bizony az sem mindegy, hogy legalább látják a számomra fontos emberek, hogy legalább megpróbálom strapálni magam. Soha nem jutna eszembe egy műtét annak érdekében, hogy lefogyjak, mert szerintem akinek nincs önüralma, annak tökmindegy, hogy mit-hova helyeznek. Hiába fogsz azzal a szaros gyűrűvel borzasztó kínok között lefogyni, azonnal vissza fogod szedni az elvesztett kilókat, amint megszabadítanak tőle, hiszen nem tudod fegyelmezni magad.
Szóval reggel ha felébredsz, menj a tükör elé és tedd amit kértem Tőled! Rajtad áll, vagy bukik a sorsod! Biztosan szeretnél még boldogan játszani az unokáiddal is, ugye? No ha így folytatod, akkor nem fogsz! Magasvérnyomás, viszerek, trombózis, porckopások, szívrohamok, cukorbetegség stb..... soroljam mi vár Rád?

Őszintén remélem, hogy erre a seggberugásra volt szükséged és mostantól igenis gyönyörőre fogyózod magad!
Ha most megsértődtél, az a Te bajod, szerintem minden embernek joga van az élethez és én ismeretlenül is szeretném, ha szép hosszú életed legyen:) Na nyomás a tükör elé!!!!