Rájöttem, hogy képmutatóak vagyunk. Mindenki az, és a legborzasztóbb dolog, amikor a saját képmutatásodra ébredsz rá. Innentől kezdve nem érdekel az idealizmus. A világ apró darabkáit alkotjuk, mindannyian, és amíg egyenként szét nem cincáljuk darabokra önmagukat, addig nem tudunk egységesen fellépni semmiféle eszme érdekében.

Mert hamis lesz.