Erről nekem az jut eszembe, amikor úgy gondoltam, hogy elég az emberek figyelmét felhivni arra, hogy az igazság, a becsületesség és a testvériség milyen fontos (hiszen erről szól az egész szépirodalom, erről szól az összes vallás, erről szólna az élet, elvileg...), és nem értettem, hogy miért nem ezeknek az értékeknek a figyelembevételével él mindenki...

Nehéz dolog volt rájönni, hogy antagonisztikus ellentét feszül a látszat és a belső világ között... A belső világ nevelése fontosabb, de ez nem olyan egyszerü. Azt mindenki kizárólag egyedül tudja megcsinálni, semmiféle külső segítséget nem tud igénybe venni.

Vannak tanítások, és vannak "külső" hatások, de az ember belső világa annyira zárt és annyira hamis képet mutat, még önmagának is, hogy két kézzel is lehet dörömbölni rajta, sziklákat is lehet hozzávágni, akkor is védi és óvja önmagát. Az önmagáról alkotott hamis képet. Mert azt akarja látni, és azt akarja elhinni.