Beértem Kassára, a buszvégre. Nem volt csomagom, csak egy kis kézitáska. Nem várt senki, pedig úgy volt. Átmentem a vonatállomásra, hátha ott várnak. Ott se. Beléptem a nagy váróba. épp olyan volt, mint amikor igaziból utoljára láttam. Még a szagokat is éreztem álmomban, mindent. Elindultam az emeletre, ami a földszinttel ellentétben közel sem olyan volt, mint a valóságban. Egy vörös szőnyeg volt leterítve mindenütt, és aranykorlát vonult az egész fölső szinten körbe. Akár egy hotel. Középen egy kör alakú bárpult, egy igazi szép szláv nő és egy másik,  déli típusú barna bőrű kiscsaj állt ott. Odamentem, magyarul beszélgettünk. Palacsintát kértem. Citromos-kókuszosat. Egy-két percet kellett rá várni, addig megkérdeztem, lehet-e forinttal fizetni. Lehetett. Kifizettem. Kihozták a pizza nagyságú palacsintát, és elkezdtem enni...