Mondhatnád, hogy jó dolgomban azt sem tudtam mit csináljak

 - dehogy mondom.

Sajnos így működünk, fiatalon összekerülünk, aztán megváltozunk, kiforrunk.

(Kedves kollégámnak van erre egy nekem tetsző hasonlata: mikor két fiatal összekerül, olyanok, mint két egymás mellé fektetett fenyődeszka. Aztán az évek múltával a két deszka kiszárad, csavarodik erre-arra. Ha mázli van, egy irányba, ha nem, hát kétfele.)

 

Én úgy érzem, teljesen fölöslegesen hibáztatod magad. Ő is változott, hidd el, legfeljebb nem vallja be magának.

 

mert ha egy olyan nővel kerül össze, aki más mint én,

ő veled akart akkor összekerülni :) Legalább utólag ne gyárts erre elméleteket, önvádakat. 20 évesen nehéz kiforrott nővel összekerülni, hacsak nem a 40 éveseket szereti egy pasi :)

 

Sztem korrektül vállaltad a döntésed, ne nehezítsd meg a saját dolgod.

(a "jaj, hogy lehetett otthagyni azt a drága embert/asszonyt..." kezdetű mesékben nem hiszek. Minden ilyen drága embernek van vaj a füle mögött.)