Szocreál felelősségtudat
epiteszforum.hu

Az 1950-es évek építészete talán páratlannak mondható, abból a szemszögből nézve feltétlenül, hogy az alkotók minden társművészettel együttműködve voltak képesek a hely és a kor szelleméhez alkalmazkodó műveket létrehozni. Bár a második világháború utáni első feladatok a károk megszüntetéséről szóltak — városrendezési, építészeti szempontból egyaránt —, hamar magukra találtak a kor szakemberei, s megnyitottak egy olyan új utat, amivel a társadalom iránti szociális érzékenységük is teret nyert.

Furcsa érzés volt végigböngészni Dunaújvárostól Sopronon át, Miskolc és Salgótarján máig, jó állapotban megmaradt egykori pártházainak, víztornyoknak, stadionoknak és iskoláknak a fotóit, az izgalmas, helyenként nagyon megmosolyogtató mai Szoborpark izmosan ránk nehezedő hatásával. Én, aki még korántsem éltem az 1950-es években, még a '60-asban sem - amit a beat-zene miatt azért igencsak fájlalok - mégis meglepődtem, hogyan hathat át engem is valami izgalmas nosztalgia a valóban remekül kiválogatott képek között. Nem nehéz elrévedni a csepeli rendőrörs és a dunaújvárosi renedelőintézet után picit abban, hogyan lehet gúzsba kötve tervezni, újító villongásokat visszaszorítani egy abszolút tiszta lappal kecsegtető időszakban.

"Építészeti ideáljaink maradéktalan megvalósítására csak egy haladottabb társadalmi és gazdasági rendben kerülhet sor, amikor is ez az új társadalom fogja megszabni az új építészet feladatait." - írták 1944 őszén 'Az építészet háború utáni feladatai Magyarországon' című memorandum aláírói, Fischer József, Granasztói Pál, ifj. Kismarty-Lechner Jenő, Major Máté és Weltzl János.
Az "egységes balratolódás" és a szűkös gazdasági helyzet azonban egyre inkább letördelte a kezdeti, átfogó építészi lelkesedést. (Abonyi Anita)