ezt nem igazán lehet röviden szavakba foglalni. csak dőltek belőlem a gondolatok, persze figyelve a reakcióit, közben ő pedig vissza-visszakérdezett, érdeklődött, maximálisan partner volt a beszélgetésben. természetesen megkönnyebbültem. aztán persze pánikba estem (mi lesz, ha világgá kürtöli?) aztán ismét megnyugodtam, most pedig abban bízom, hogy hamarosan újra dumálunk.

amikor beszéltünk, felajánlotta/megkértem hogy segítsen ebben-abban (gyantázás, smink, ilyesmik). azóta váltottunk levelet, és mintha kicsit megbánta volna ezen felajánlásait, én mindenesetre bízom benne, hogy mégiscsak "barátnők" tudunk kicsit lenni. :)