A szó eredete

Már egy 1403-ban kelt okmány egy huszár kapitányt, továbbá egy valószínűleg a 15. század elején írt okmány egy Huszár Imre nevű egyént, és végül egy 1449-ben kelt okmány magyar huszárt említ. Mátyás király egy 1481-ben írt latin levelében a fekete seregén belüli könnyűlovasságot már huszároknak (hussarones) nevezi.

A huszár szó eredete valószínűleg a latin cursor (futó, futár). Más nyelvészek a „kalóz” jelentésű latin corsarius, illetve olasz corsaro szavakra vezetik vissza a szó eredetét, amely szerintük a délszláv hurszar („rabló”) formán keresztül kerülhetett a magyarba. [1]

Ma számos nyelv e fogalmat a magyar "huszár" szó átvételével jelöli.

[szerkesztés]