Meghallgattam az új Maident, nem rossz, már akinek tetszett az utóbbi két albumuk, az most sem fog csalódni. Jó volt hallani, hogy utómunkák nélkül is milyen jó formában van még Dickinson hangja. Néha fel-felüti a fejét némi deja vu , de a dallamok első hallásra is ütnek. Megtalálható a lemezen a ghost of navigator, a wicker man, a paschendale "ikertestvére" - és itt nem önismétlésről, hanem kompozíciós jellegről beszélek - , sőt, nagy örömömre a tears of dragonnak is megszületett a méltó újkori Maiden megfelelője.

Valóban sokkal jobbak a nóták rendes hangzással, és elmondható róluk, hogy bár eléggé kifejtősek, szöszmötölősek - ne keressen senki kétlábdobos virgákat, süvöltő punk himnuszokat - , mégis első hallásra  is ütnek.

Én talán kicsit jobban közelebb érzem az egészet a BNOW-höz, jóllehet inkább epikus dalok vannak rajta, sőt, néha még a szinti is felbukkan.

Hamarosan megírom a rendes kritikát is, addig is: semmivel sem gyengébb az album, mint az utóbbi kettő ( szerintem), sőt, nincs igazán gyengébb nóta a lemezen.