Nem hiszek a vég nélküli fejlődésben, legalábbis mennyiségi értelemben nem. Minőségi értelemben viszont hiszek benne, és a történelem is ezt mutatja.

 Azt is látom, hogy egy rettentő pazarló pályán vagyunk, ahol a - ma még - bőségesnek, de már most sem kimeríthetetlennek tűnő természeti erőforrásokat igen-igen ésszerűtlenül használjuk. Mivel hobbim keretében elmélyülten foglalkozom antik dolgokkal (órák), javítás-restaurálás szintjén is, így - úgy érzem- meg tudom ítélni, mennyit romlott egy évszázad alatt az átlagos minőség, mennyire valóban eldobható, egyszer használatos tárgyak civilizációja lettünk.

 De azt is látom, mennyit fejlődött maga a technológia, minden téren, és azt, hogy - ha akarunk - mennyivel jobb és tartósabb dolgokat is tudnánk csinálni. Ezért hiszem, hogy ha a szükség úgy hozza, akkor kénytelenek leszünk leporolni ezeket, és belátni, nem cserélhetünk 3 évente autót és televíziót, de igenis képesek vagyunk olyanokat is létrehozni, amelyek kiszolgálnak 20-30 évet, és emellett még sokkal takarékosabbak is, mint a maiak. Csak a pillanatnyi üzleti érdekekbe nem ezek illenek.

 Reményt meg azért látok, mert - legalábbis a nyugati civilizáció - túljutott azon a fázison, amikor a rövid-közép távú üzleti érdek képes minden határon túl bármilyen más érdeket felülírni. Még igen erősek ezek a behatások, de már van környezetvédelem, van tudatos társadalompolitika, már foglalkoznak több évtized alatt eredményt hozó projektekkel, igenis van realitása annak, hogy olyan kényszerítő szabályrendszerek jelenjenek meg akkor, amikor már arra valóban megérett a helyzet, amelyek simán ignorálják mondjuk az autógyárak vagy olajtársaságok érdekeit. De a helyzetnek erre valóban meg kell érnie, az "úgy tűnik", erre nem elég.