Erre annyi a rövid válaszom, hogy Kína pillanatnyilag még szinte teljes egészében exportvezérelt gazdaság. Ha összevész a felvevőpiacaival, akkor abban a minutumban leáll ő is. Ha elkezd szívóskodni az USA-val például az energián, akkor pillanatok alatt ott fog tartani, hogy már nincs is szüksége arra az energiára, ugyanis nincs mit és kinek legyártani belőle.

 Akkora a kölcsönös függés - egyelőre - hogy valós, éles konfliktusnak semmi realitása nincs.

 A másik aspektus, hogy az EU és az USA még mindig az ipari termelés oda kitelepítésének - már lecsengő - pályáján van. Ez egy ponton túl oda fordul, hogy nem gyártanak itt semmit, a csúcstechnológiák iránti kínai igény is le fog futni - ahogy maguk is egyre több mindent előállítani lesznek képesek, momentán hihetetlen dinamikával fejlesztik az alapkutatást is - és eljön az a perc, hogy kína millió dolgot kínálna nekünk, de nem tudjuk megvenni, mert semmit nem tudunk érte ajánlani. Már most is a határon inog a dolog, és el fog kezdődni rövid időn, egy évtizeden belül a lokalizáció, az ipar, a termelés visszatelepítése, ezzel a függés csökkentése. Kína kvázi a világ műhelye pozícióba lavírozta bele magát, de a történelemből tudjuk, hogy ez a pozíció hosszú távon nem tartható. És ma gyorsabbak a folyamatok, mint valaha.