Cuncimológus a miniszter árnyékában

 

                                   avagy egy tudós-identitás szimbolikus morfológiája

 

 

 

Az elmúlt hetek során (ebben / és / más / rovatokban) agyba-főbe dicsértem a Mozgó Világot (különösen a Beszélő intellektuális nívójával összevetésben föltűnő a lap nagyszerűsége); ugyanakkor, bizony, kedvenc folyóiratomból is előbugyoghat mélyen emésztőszagú szellemi termék. Van rá példa. Mert van rá garancia. A garancia a szerző, minden előbugyogások nagynevű alkotója. Ahol ő megfordul, ott érezhetően büdösödik minden. Hol nekrológ van, ott nekrológ van a szerző minden szavában.

 

Legutóbb az oktatási reformról kérdezte a Mozgó Világ munkatársa Vásárhelyi Máriát, aki természetesen nyilatkozott is, mert nehogy már épp az oktatási reformról ne legyen üdvös, megtermékenyítő véleménye. Vásárhelyi nyilatkozatában a tandíj problematikájára fókuszált, pontosabban a tandíj bevezetésének társadalmi fogadtatását feszegette. Azt mondja: „Nem tudom, hogy a 2000 forintos tandíjnak százalékosan mekkora szerepe volt a Horn-kormány bukásában, de azt hiszem, nagyon jelentős”.

Vagyis nem tudja (mintha csak Frizu nénit olvasná az ember), hanem hiszi. Miközben a tudományos megismerésről locsog végeláthatatlanul. Neki ugye az volna a dolga (tanult szakmája szerint), hogy tudjon (tényeket, adatokat, ilyesmiket), s ne csupán higgyen (mint Juliska néni a templomban), míg a Bokros-tandíj idestova tizenkét esztendős, de a tudós média-cuncimológus (a Mozgó szíves közlése szerint: „szociológus, közvélemény-kutató”) még mindig nem tudja, hogy mekkora szerepe volt a kormány bukásában a „2000 forintos tandíjnak”, csak buzgón hiszi, hogy „százalékosan nagyon jelentős”.

 

Vásárhelyi azt nyilatkozata a Mozgó Világban, hogy ő mindezen kívül még azt sem tudja ám, hogy a mostani tandíjjal „kapcsolatosan mi van az emberek fejében”, nem tudja, miközben nagyon, de nagyon szeretné tudni. Ezért – indítványozta Vásárhelyi Mária – folyósítson néki a kormány rengeteg lóvét, s akkor ő „tudományos módszerekkel” meg fogja „ismerni” a tökéletes igazságot, amit azután a kormányzat elé tárnak, s ami alapján a minisztérium képes lesz „egy hatékony kommunikációs stratégiát fölépíteni”.

 

Nem viccelek, ez a tudós cuncimológus tudós nyilatkozatának veleje-lényege. Hogy majd ő kikutatja, mi van az emberek fejében pontosan. Az persze már most is világos, hogy „rengeteg, tévhit, tudatos félrevezetés és butaság” van az emberek fejében, vagyis a pénz ahhoz kellene, hogy megtudjuk, „melyek ezek”. Komolyan mondom, én embert még ennyire pofátlanul és ennyire hülyén lobbizni nem láttam. Hiller mindjárt el is hajtotta őt a halál náthás lobogójára. És itt jön a képbe kedvenc lapom zsenialitása: a szerkesztőség tehát azonmód közölte Hiller válaszát, aki – mint utaltam rá – tudatta a cuncimológussal, hogy majd egy bazi nagy túróst. Azt fog kapni Vásárhelyi Mária, nem kormánymegrendelést.

 

Azt mondja a miniszter, hogy nem kell őnéki semminő (sem kakaóbiztos, sem másfajta) cuncimológiai kutatás, nem fizet érte egy árva petákot se, különben is, szarik az egészre, ő bevezeti a tandíjat, aztán pedig mindenki, amolyan jó tollerosan szólván, kapja be tövig!

 

Igen, pontosan így állt össze a metamorfózis a Mozgó Világ hasábjain: a szociológusból maga Vásárhelyi csinált ravaszdi cuncimológust (ennen maga dicsőségére), s akiből pedig Hiller varázsolt cumimológust, már amennyiben azt tudatta Vásárhelyivel decensen, hogy cumi!

 

Nem viccelek, benne van a Mozgó Világban.

 

Szóval, amíg élek, büszke leszek rá, hogy az ún. rendszerváltás után én voltam az első, aki nyíltan és teljes mellszélességgel kiállt a Mozgó mellett a Balassa-féle pszicho-morális terrorral szemben. És hatásosan. Tudniillik Balassa köpni nem volt képes, csak annyit bírt „válaszként” kinyüszíteni magából, hogy szerinte én nem vagyok kőműves művezető; nem hiszi el – ezt mondta – a Népszabadság hazudik – ezt írta. Ez volt az egyetlen ellenérve. Nem viccelek, el lehet olvasni, benne van az újságban.

 

A Mozgó Világ, ha mással nem is, e vitaanyag szerkesztésével rászolgált a bizalmamra. Noha a teljes igazsághoz tartozik, hogy én a helyükben nem kérdeztem volna Vásárhelyi Máriát semmiről. De hát az élet a szerkesztőséget igazolta, lám, ők tudnak a szarból is várat építeni.

 

Egyébként pedig Hillert mindig is értelmes embernek tartottam (persze csak így, tévén keresztül), ha érdekelne a politika, tán még drukkolnék is neki. Sőt, ha komolyan gondolná, amit mondott, ha valóban elrugdosná a kondér mellől a nyúlós nyálú, kakaószagú hiénákat, akkor talán még figyelnék is a politikára.

 

De egyelőre csak Hillert figyelem; vajon megcumiztatja-e a többi cuncimológust is (annyian vannak, mint a nyű), aztán majd meglátjuk. Addig is olvassunk Mozgó Világot!