Dehogy vagy az!
Én tökéletesen megértem, hogy mindannyiunknak más a problémája. És azt is, hogy jelenleg ez Neked elhanyagolható gondot jelent.

A férjem epilepsziás - sokévente (10-12 év) van csak rohama, semmilyen módon nem befolyásolja az életvitelét. Ez annak, akinek a családjában olyan epilepsziás van, aki hetente/naponta több rohamon esik át, elhanyagolható problémának tűnik (tulajdonképpen az is), de a mi számunkra ez egyáltalán nem az. De nem tehetünk ellene semmit, úgy tűnik - megtanultunk vele élni, és szeretjük egymást

Nagyjából így tudnám a kettőnk közti különbséget jellemezni. Ettől még értem ám az álláspontodat, de az enyim más.