Kezünket kinyújtjuk, kezedet adod

Szívünket kinyújtjuk, Szívedet adod

Megállunk, Magadat adod

 

Hangos szó elijeszt Téged

Haragvó tekintet messzire űz Téged

Maga bölcsességét adó, magában bízó, könnyekre késztet

 

Dölyfös akarat bezárja szívünket

Test követése, szakadékba ejt minket

Gyűlölet mezeje, elsodor minket

 

Bölcsességet kereső kevélység nem találhat meg

Bölcsességet kereső csendesség elnyer Téged

 

Durva, kutató szem, te hova vezetsz ?

Kérdő, hívó tekintet, szelídséged ajtó Nyitó lesz

 

Parancsot osztó hang gátat emel

Gyenge szó, Szívedre lel

 

Törtetve haladva körbe nem nézhetünk

Sebesült kiáltásokat észre nem vesszük

Kiontott vér látványa nem rettent minket

Ó fájdalmas ismeret !

 

Hogy álljunk meg, ha köd mindent eltakar ?

Hogy találjunk Téged, ha nem tudjuk, hogy Vagy ?

Miként találhatjuk meg az értelmet, ha gondoljuk bírjuk ?

 

Segíts egy pillanatra megállni, segély kiáltásokat meghallani

Segíts meglátni léptünk rombolását, szívekbe szúrt tőr fájdalmát

Zokogó gyermeket, zokogó agg szülőket

 

Ó a csendesség mezejére vezess minket

Béke és Szeretet Forrásához vezess el minket

Nyíljon ki a szívünk országodat látni

Látni, hallani, érteni, mosolyodat elnyerni