Kedves barátaim!
Márton László mint az egyik illetékes az előző vitában, megkért, közöljem veletek az alábbiakat. Az itt következő bejegyzés tehát Márton László tollából (gépéből) származik. üdv mindenkinek!

Lalo tárgyilagosságra törekvő és tisztességes hangú hozzászólásához a Kritikában megjelent cikkemről (Magyar szabadkőművesség angol szemüveggel2006 július-augusztus) a következő megjegyzéseket tenném:
1. Szabadkőművesnek tekinthető-e Voltaire, Kossuth, Ady Endre?
2. Nincs általánosan elfogadott meghatározása annak ki szabadkőműves. A legegyszerűbbnek mégis az tűnik, hogy akit bizonyíthatóan felavattak és a későbbiek során a szabadkőművességet nem tagadta meg, annak tekintsük. Nos, ehhez képest Voltaire-t valóban csak halála előtt néhány héttel avatták fel. De életműve, írásai alapján előtte is annak tekintették, pl. Nagy Frigyes porosz császár, Nagy Katalin orosz cár, stb. Nevét a felvilágosodástól, a felvilágosodást a szabadkőművességtől pedig nem lehet elválasztani. Különleges „státusának” bizonyítéka, hogy a szabálytól eltérve nyílt és nem bekötött szemmel avatták és hogy az avatási szertartáson Helvetius mesterkötényét viselte.
3. Kossuth Lajos esetében a XX. század elején elterjedt legenda, hogy csupán érdekből (azaz a magyar szabadság érdekéből!)és csak amerikai tartózkodása idején volt szabadkőműves. Mivel a két torinói páholy levéltárában még nem kutatták hány alkalommal jelent meg további szabadkőműves pályájáról csak közvetlen bizonyítékokkal rendelkezünk. A kiegyezés előtt (ha jól emlékszem 1862-ben) a Torinóban alakult emigráns Magyarországi Nagyoriens elnökévé választották: ezt elfogadta. (Más kérdés, hogy a szervezet ténylegesen nem működött). Halála után ugyancsak Torinóban az Olasz Nagyoriens ravatalozta fel, majd koporsóját Budapestre szállítása előtt olasz szabadkőművesek búcsúztatták. Mivel az emigráns magyar és olasz szabadkőművesek magukénak tekintették, mi is nyugodtan annak tekinthetjük.
4. Ady Endre az eddig feldolgozott jegyzőkönyvek szerint anyapáholyát, a Martinovics páholyt hat év alatt csupán négy alkalommal látogatta meg. Ez azonban nem ellene szóló érv. Egyrészt mert még nem dolgozták fel az összes budapesti páholy jegyzőkönyvét, tehát nem tudhatjuk, hogy más páholyokat látogatott-e és ha igen hányszor. Élete utolsó hat évében egyébként is depresszív és beteg volt. Az is tény, hogy szabadkőműves szimbolikát egyetlen versében (A szétszóratás előtt) használt, de a szabadkőműves vezetésű Galilei körhöz több verset írt. Jászi Oszkár iránti rajongása nem szabadkőműves elkötelezettségét kétségbevonó, hanem ezt erősítő érv.
5. A Franciaországi Nagyoriens és az ateizmus. Cikkemben nem ezt a témát tárgyaltam, hanem arra kívántam rámutatni, hogy Jászberényi valótlanságot állít, olyan szövegre hivatkozik, amely nem létezik. Ami pedig az ateizmust illeti egy magára adó történész csak abból indulhat ki, ami mondtak, vagy leírtak, nem abból amit – feltételezése szerint – gondoltak. A Franciaországi Nagyoriens sem a kérdéses időpontban, sem később nem foglalt állást Isten létének, vagy nemlétének ügyében. Jelenlegi alkotmánya, amelyből a „francia rítusú” páholyok minden összejövetelen idéznek, ezt mondja: „Metafizikai kérdésekben a Nagyoriens állást nem foglal, ezeket tagjai egyéni megítélésére bízza... Tőlük kölcsönös türelmet követel.” A hitelvek iránti közömbösséget lehet természetesen ateizmusnak tekinteni, de ilyen alapon pl. a bélyeggyűjtők egyesülete, vagy a földrajztanárok szakszervezete is ateistának minősíthető. Megint csak meggondolandó, hogy magukat demokratának, türelmesnek valló egyének miért használják szitokszóként az ateizmust?
Végül köszönöm Lalonak, hogy védelmébe vett.
Márton László