cicmarek : TRIANONRA

Hát eljött… Mégis elért minket. Ím végünk.
Földbe taposták s porig alázták népünk.
S már hiába állunk itt délcegen, némán,
Állhatunk itt örökké tétlenül és bénán!
Már nem kell, hisz feladtuk. Ennyi.
Nem kell már buzdító szó, költemény, nem kell már semmi!
S mi sem kellünk senkinek! A világ kivet magából…
Már semmi nem ment meg a haláltól…

Miért tetted ezt velünk, oh Urunk?!
Hisz mindig Rád bíztuk utunk
S mégis idevezettél minket! Elkelt…
Nem bej… hisz ez a fájdalom mindig eltelt.
Túléltük, s most mégis sírunk, reszketünk, félünk!
A világ undorító denevérei szívják vérünk!
Keserű nap, de eljött. A mi hibánk.
Nem volt elég hangos az imánk!

Hiába volt minden fohász, hogy tartsd meg a magyar népet!
Ennek a nemzetnek Haza kell, ÉLET!
Elvesztünk. Megvet minket a századunk
S hiába is lázadunk,
Mert VÉGE! Búsulj nép! Hú magyarok!
Csengjen még ez után is bizakodóan szavatok!
Szíveink nyitva, mégis üresek.
NEMZET HELYETT E NAPON HALÁL SZÜLETETT!!!