A pöceszippantó nick megengedné, hogy fölüljek az ő

                                   szarszagú járgányára

 

 

Ezen szívélyes szavakkal engedné meg nekem:

 

„Mint látod, én például téged nem irtottalak ki a társalgási listámról…”

 

 

Örülök, de azért nem aléltam el tőle túlságosan. Már csak azért sem, mert az én társalgási körömből a szótaknyoló, szóbarmoló, szöveghamisító nickek már régen kikerültek, s mától az olvasási listámról is lekerülnek. Teljesen és minden vonatkozásban. Tudniillik egy ponton túl a vastagnyakú, házasságszédelgő bornírtság és a fogatlan, pudvás ölű álközhelyek internetes násztánca dögunalommá válik. Talán ropni (némelyeknek) izgi lehet ezt a táncot, nézni viszont nagyon unalmas.

A fenti szöveg szerzője például azért állítja, hogy a listáról nem törölnek, hanem irtanak (valamit, ill. valakit), és a listáról nem le, hanem ki, mert a deklasszifikálást összekeverte a diszkvalifikálással (e kettőt meg az ignorálással), majd miután lebukott, különféle igekötők és toldalékok egybezagyválásával újfent „parafrázist” csinált a baromságaiból. A továbbiakban nincs mit olvasni rajta.

 

Maradok tehát a halottrugdosó néni nekrológjánál, remélem, jól elleszek vele, s talán Vásárhelyi Mária sem érzi majd magát nagyon mellőzöttnek. Noha engem igazából nem is a "tisztes családanya" érdekel. Ő egyszerű képlet. Az apja presztízse révén hatalmi-politikai befolyáshoz jutott, s úgy érzi, ettől már írói vénája is nőtt neki. Az ilyenből éppen tizenkettő van egy tucatban. Engem tehát az érdekel inkább, hogy minő mondatok, gondolatok öregbítik mostanában az Élet és Irodalom tekintélyét. Praktikusan Vásárhelyi Mária mondatai, gondolatai (is) öregbítik, ezért hát itt („ontopik”) az ő produktumát illik górcső alá venni. Az internetes társalgást pedig meghagyom azoknak, akik máshoz nemigen értenek.