Már a dedós hazudozásig züllöttek

 

 

 

Vásárhelyi Mária azt állítja, hogy ő és még legalább egy elvbarátja igazságtalannak tartotta  Eörsi néhány megnyilvánulását. Az "igazságtalanság" szubjektív vélelem, Eörsiről feltételezhetjük, hogy nem szánta igazságtalannak, amit írt, mások véleménye nyilván megoszlik erről.

 

Hazugság. Ugyanis Vásárhelyi szó szerint ezt írta:

 

Eörsi Istvánnal nagyon sok mindenben nem értettem egyet. Gyakran haragudtam rá igazságtalan és feleslegesen durva véleményeiért, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtet sebet.

 

Számomra ilyen volt Eörsi István temetése. Nem azért, mert sokan voltunk, és sok "fontos ember" is megjelent, inkább azért, mert azok közül is sokan eljöttek, akiket Eörsi - sokszor igazságtalanul és durván - megbántott.

 

 

Vásárhelyi tehát nem azt írta, hogy „legalább egy elvbarátja”, hanem hogy „gyakran”, „sokszor” és „sokan”.

 

Sokan. Nem világos ez a fogalom? A kettő (Vásárhelyi és „legalább egy elvbarátja” nem sok). Még a klasszikus rendőrvicc is így szól: „Egy, kettő, sok…” Tehát úgy tűnik, lesz lateinervicc is: „Egy, sok…”

 

Ráadásul az a röhej az egészben, hogy ennek semmi jelentősége. Mert, ha csak egyszer volt igazságtalan Eörsi (bárkivel szemben), azt is be kell tudni bizonyítani, ellenben okkal föltételezhető, hogy a Nyilvánosság Klub vezetője, az Élet és Irodalom publicistája, az ún. „balliberális” politikai tömörülés ismert figurája jobb esetben fecseg összevissza, rosszabb esetben hazudik.

 

Ugyanakkor egészen gyámoltalan és szánalmas erőlködés az igazság fogalmának relativizálása. Az esetek többségében ugyanis el lehet dönteni, hogy egy támadás igazságos, avagy sem. Ha például Eörsi szerint Vásárhelyi Mária gyöngeelméjű, mert azt állította, hogy Lukács György volt a Felcsúti Dózsa balösszekötője a nyolcvanas évek elején, akkor Eörsinek igaza van. Vagyis sértő, amit mond, de nem igazságtalan. Ha viszont azt mondja, hogy Kis János egy renegát rohadék, ti. azért lépett ki az SZDSZ-ből, mert nem kapott a pártjától helikoptert személyi használatra, akkor sértő is, igazságtalan is az ítész, merthogy Kis János esetében nem erről van szó. Szándékosan koholtam ide extrém példákat, mégpedig azért, hogy a lateinerek is értsék, mi az abszolút igazság fogalmának filozófiai tartalma.

 

Aztán pedig, hogy mi az ábra Eörsi sértegetéseivel és igazságtalanságaival kapcsolatban konkrétan, azt csak Vásárhelyi Mária tudhatja. Az a gyanúm, már nem fogja elárulni soha.

 

Végül még valamit a nagyon hülyékről. Ezt írja az egyik:

 

„Ad hitleráj: nem akarom neked kifejteni, hogy mi az értelme a Mensa HungarIQa íratlan szabályai közül annak, hogy aki a hitlerájjal tromfol egy nem arról szóló vitában, azt diszkvalifikálni kell, nem kiirtani, nem kitiltani úgy általában, hanem az adott asszóra nézve jelezni neki, hogy ez a nekifutása nem alkalmas értelmes vitára.”

 

A diszkvalifikáció latin elemekből álló angol eredetű szó. Azt jelenti, hogy kizárás. Nem „jelzés”, ahogy azt a sunyi lateinerek állítják (utólag), bár lehet, annyira hülyék, hogy tényleg nem tudják, mi a diszkvalifikáció, tehát nem „jelzés”, hanem kizárás. Par excellence.

 

Ezek a szerencsétlenek még fenyegetőzni sem tudnak rendesen.