Különbséget lehet tennünk "neked jó" és "nekem jó" között. A kettő nem feltétlenül egyezik, és természetes, hogy a saját utadat választod ... mindenki ezt teszi. Ami az egyik embernek fínom csemege, az a másiknak undorító csiga. De azt nem mondhatjuk, hogy "valójában" finom-e. Gyakran látok egy közös dolgot is a teista és az ateista között, amennyiben (és amikor) világhipotéziséről mindkettő megpróbál másokat meggyőzni: egy küldetéstudat, hogy ezt kell tennie ... ha ezt megteszi, akkor megkönnyebbülést, feszültségcsökkenést érez. Ez is "lelki" jelenség (hogy már a topikcím is említésre kerüljön:-))), ami szintén egy magatartásban is megnyilvánuló tény, függetlenül a terjesztendő hipotézis (vagy nevezzük akárhogy is) úgynevezett "manifeszt" tartalmától. Akinek ilyen másokat győzködő lelki jelensége nincs, az nem kommunikál ilyesmiről, nem fórumozik. A hindu tradícióban meg is különböztetnek ilyen embertípust, és a csendesen magának való embereket "badzsanandi"-nak nevezik, aki leginkább világtól elvonulva "élvezi" gyakorolja és fokozza azt a felszabadult érzést amit istentudata, istenimádata, világhipotézise eredményez neki. Ha valaki megkísérli "felvilágosítani", csendesen rámosolyog, esetleg annyit mond, hogy "neked teljesen igazad van". Aztán ez a másik azt csinálhat az igazságával amit akar.