Nézd! "A vallást" nem lehet "cáfolni", mert az van - tehát ha valakinek érzelmileg egy tény, hogy pl Maha Visnu az anyagi megnyilvánulás eredete, ez egy pszichológiai ("lelki") tény is egyben ... azaz valóban ezt érzi, ezt gondolja. (felteszem ezt senki nem vitatja, bemondásra elhihető ki mit érez és gondol). Ebből a szempontból tökmindegy, hogy az anyagi megnyilvánulásnak "valójában" mi az eredete. Érzelmi vonzódásokban nincsenek "igazságok" vagy "hamisságok", mert minden érzelem (hit) egy létező tény. Amire ezek tartalmai referálnak - az egy más kérdés. Az ateista/teista vita általában ezen a referenciális síkon történik, de sajnos paradigma eltérés miatt elvileg sincs metszéspontja a hittel ... dörzsöltebb hívők bele sem mennek ilyen vitába, műveltebb ateisták nem is próbálkoznak ilyennel. Ha a korábbiakat nem elég világosan fejeztem ki itt egy példa: A gyakori érzésünk, hogy nyitvafelejtettük a gázt vagy a vízcsapot nem attól van, hogy "valóban" nyitvafelejtettük-e, netán tudjuk is hogy nem mert már háromszor megnéztük, illetve nincs is a lakásban gázcsap. Az érzésünk ettől még megvan, létező, tény - ezt az érzést nem lehet "cáfolni" vagy "igazolni", egyszerűen: van. Ami a "jó kérdés", hogy: mitől?