Szia, Amida!

 

Nem nekem írtad, de hadd szóljak bele. :)

 

Én azt gondolom, hogy a Buddha igenis mocsok földhözragadt dolgokat tanított. (Ez az, amire írtam, hogy amit felismert, az annyi, mint egy erdőnyi falevél, amennyit meg tanított, az egy maréknyi - mondta állítólag ő.) Egyszerűen azért, mert ANNYI gebaszt okozunk magunknak és másoknak a mindennapokban, hogy  - úgy tűnik - azt gondolta, hogy addig nem érdemes kirándulni :) a mennybe és a pokolba, amíg ezt nem ismerjük meg, nem látjuk át kicsit, stb. Illetve ebben az a számomra végtelenül SZÉP paradoxon, hogy ő az, aki rámutatott, hogy pont a mindennapi, földhözragadt életünkben kerülünk nagy hirtelenjében ilyen-olyan érzelmek és gondolatok miatt a mennybe vagy a pokolba, ahelyett, hogy a mindennapi, földhözragadt életünket élnénk EMBERként a "fizikai lét"-ben.

Ez a puti-féle értelmezés, a hagyományos théraváda-félében szerepelne Mára, a Kísértő, aki ide-oda rángat időnként, ha nem figyelsz oda, és egy hosszan zengő dicshimnusz az elmélyedésekről (dzshánákról), ahova már nem tud utánad jönni Mára, mert akkor/ott annyira OK a tudatod.

De lehet, hogy Te nem is ezt a Pokol-Föld-Menny felosztást gondoltad 3 síknak. Nekem ezzel analóg az alvilág-emberi világ-szellemvilág, id-ego-szuperego, a buddhista pokol/préták/állatok-emberek-félistenek/istenek.

Amit az én gyomrom nem vesz be :), az a fizikai-tudati/lelki-szellemi felosztás. De ez csak akkor tartozik ide, ha Te így értetted a 3asságot.

Én nagyon szeretném végtelenül földhözragadttá tenni a Tant - ezért nem vagyok mahájánista. De ez is csak egy lehetséges hozzáállás.

 

Jókat!

 

puti :)