Ezt erős korlátokkal tudnám elfogadni - valóban el tudom képzelni, hogy van ilyen eset. De számtalan konkrét példa található arra, hogy földbuta emberek is ateisták, illetve rendkívül művelt emberek is hívők ... ez utóbbi érdekesebb. Szvsz ez egy értékválasztás kérdése is lehet: létezik egy kuturális hagyomány és mindenféle pszichológiai vicek-vacak, amik a világ tényei, környezetünket alkotják. Egy értékválasztás folyamata, hogy valaki a mindennapjait ebben a kulturális közegben - azzal azonosulva - akarja végigélni, vagy nem ebben. A nem individuálódott embernek nincs ilyen döntési lehetősége - valamit megkap oszt kész, az van neki, eszi nemeszi! Lehet ő teista vagy ateista - de nincs lehetősége dönteni más irányban... ez nem "baj" és nem "rossz", neki egyszerűen ilyen a világ, ilyenek az ő keretei, ketrecei. -------- Az individuálódás nem tanultság kérdése, ezért találunk tanulatlan és tanult emberek közt is saját szellemi ketrecébe zárt példányokat. De akinek megadatott (vagy megdolgozott érte!) a döntés lehetősége, az sem tudományos értelemben vett racionalizmussal dönt (ráadásul nem nyelvi formájú döntésről van szó) ... egyszerűen jobban érzi magát valamelyik közegben, tud vele érzelmileg azonosulni, konform számára. Ha ez "kognitív disszonanciát" okoz (azaz a tapasztalata vagy más forrású ismerete nem egyezik ezzel) mindig van lehetőség "eltolni" az érzelmeket vállahatóbb szintre. "Lélek" vonatkozásában ezt fokozott absztrakcióban látom: az objektív lélekfogalom elválik a személytől, a "tudat" fogalmától, .... egyféle funkció megjelölésévé válik a pszichológiában, míg egyik leg absztraktabb (buddhista) formájában már nem is létezik az "atman", hanem valamiféle hatássá és okká válik ami megmarad halálunk után is és újraszületik. (én magam talán hajlamos lennék ezt a jungi értelemben vett "kollektív tudattalan" egyénre eső részével azonosítani) Az egyén mindig megtalálja azt az érzelmi közgét amelyben jól érzi magát - ha ennek a tények ellentmondanak, annál rosszabb a tényeknek. Ami gyakran vita - azaz miként van a világ "valójában" - csöppet sem a teizmusról/ateizmusról szól, olyan mintha a "szép festmény - nagyon tetszik" megállapítást a "hamisítvány" felkiáltással kívánnánk cáfoni. Ugyanis a kettőnek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz.