Na, csak kapálózol még, pedig naivitásomban azt gondoltam, egyszer csak elhallgatsz, ha türelmesen és kétszer elmagyarázom neked, hogy miért írsz itt is, a szokásos értelmetlen hisztériádon túl is ostobaságokat...

 

Ad hitleráj: nem akarom neked kifejteni, hogy mi az értelme a Mensa HungarIQa íratlan szabályai közül annak, hogy aki a hitlerájjal tromfol egy nem arról szóló vitában, azt diszkvalifikálni kell, nem kiirtani, nem kitiltani úgy általában, hanem az adott asszóra nézve jelezni neki, hogy ez a nekifutása nem alkalmas értelmes vitára. Nem fejtem ki, hogy miért, a magyarázat magvát megtalálhattad az előző hozzádszólásomban, ha abból nem tudod magadnak, a "saját szavaiddal" összerakni a dolgot, akkor úgyis hiábavaló. 

 

De visszatérve a kérdéseidre, megpróbálom még inkább a szintedhez alázni az eddig kifejtetteket.

 

A kérdés tehát ez volt: Eörsi Istvánnak mely cikkei (kijelentései, megállapításai, minősítései) igazolják Vásárhelyi Mária nekrológbeli állítását, miszerint Eörsi igazságtalanul sértegette a hozzá legközelebb álló elvbarátait? Továbbá: Vásárhelyi Mária az élő Eörsivel szemben is nagyon bátor volt-e annak idején, vagy csak a halottat bírta rugdosni nagy merészen?

 

Egyes: Vásárhelyi Mária azt állítja, hogy ő és még legalább egy elvbarátja igazságtalannak tartotta  Eörsi néhány megnyilvánulását. Az "igazságtalanság" szubjektív vélelem, Eörsiről feltételezhetjük, hogy nem szánta igazságtalannak, amit írt, mások véleménye nyilván megoszlik erről.

 

A tény, hogy Vásárhelyiék úgy érzeték, megsértette őket, ezt pedig te cáfolni semmiképp se tudod, akkor mit rugózol a dolgon? Úgy látszik, nem hajlandók ítélőszéked elé járulni annak a kérdésnek az eldöntése céljából, mert ez a helyesen feltett kérdés, nem pedig az, amit hányingerig ismételgetsz az üres falaknak, tekintettel arra, hogy hiába nevezed ki egyik-másik fórumozót Vásárhelyinek, azaz hogy indokoltan tekintették-e igazságtalannak elvbarátai Eörsi megjegyzéseit.

 

 

Kettes: Mint közöltük veled, nem nekrológot írt, hanem emlékező cikket, de ha nekrológot írt volna is, abba is nyugodtan beleférhetett volna egy olyan állítás, hogy igaztalanul megsértette elvbarátait. Ha te a nekrológ természetéről másképpen gondolkodol, azzal semmi baj, elmondtad, én meg elmondtam, hogy szerintem nincs igazad és azt is, hogy miért. Bár a dolog teljesen meddő, ugyanis Vásárhelyi, amennyire a kötött műfaji meghatározások elhatárolásának van értelme, és e tekintetben talán van, egészen egyszerűen nem nekrológot írt, hanem visszaemlékezést.

 

Semmi baj nem lenne különben azzal a nekrológgal sem, amely ellenpontozásra épül, az efféle sokkal hitelesebbé teszi a szöveget, hogy teszem azt, bár ezt és ezt tette, mégis nagy ember volt, őszinte és igaz satöbbi.

 

Megint csak, úgy tűnik, nem járulnak ítélőszéked elé a nekrológírók, hogy kötelező kánont írj elő nekik. Ki tudja miért, valahogy nem járulnak. TGM is egy formailag is nyilvánvalóan nekrológnak készült nekrológban,  igazi nekrológban (amely tehát úgy címeztetik, hogy Meghalt Szász János, élt ettől eddig) ezt írja konklúzióképpen:

 

"Szász János nehéz ember volt, elég bolondos ember is volt, jó ember volt, derék ember volt, a véglegesen lezárt múlt embere volt, mégis: eszünkbe fog jutni még."

 

Ez egy élő, személyes, tisztelettudó és emberi nekrológ, holott nincs benne, hogy a legjobb atya, a legszeretőbb férj, a tudomány fárosza és az erkölcs fáklyája.

 

Nem csak jót vagy semmit ír, hanem egy elérzékenyült, de ellenpontozott és hiteles összefoglaló visszaemlékezést, nagyon szép, engem Ady prózájára emlékeztető stílusban, amiképpen magas irodalmunkból  szép számmal lehetne idézni csípős, nem kimerevített, hanem őszinte és mégis az életnek és a halálnak kijáró tisztelettel megfogalmazott nekrológokat, úgy látszik nem mindenki járt korlátolt iskolamesterekhez fogalmazást  tanulni, vagy ha igen, akkor megkísérelte utóbb átértékelni azt, amit a fejébe vertek.

 

Hármas: ennek megfelelően a "rugdosás" vélelmének univerzális érvénye elesvén, második kérdésed okafogyottá válik. Ha illedelmesen vagy inkább normális embert imitáló módon  átfogalmazod magadnak akképpen, hogy vitába szállt-e nyilvánosan Eörsivel korábban Vásárhelyi Mária, akkor, nos, akkor mikrofilológiai szorgalmad nyilván elvezet majd a válaszhoz.