Másfél éven át mindenki velem akart megküzdeni, eleinte persze mindahányan birkózószarral tömték magukat teli, nagy vagányoknak, kemény gyerekeknek, később aztán inkább nyüszítő náci pribékeknek érezték magukat. Néhányan úgy is viselkedtek. Volt, aki bevallotta, volt, aki nem.

Nem lenne elegánsabb, nem lenne kevésbé nyüszítően nyálas, kedves kívül, ha a vita értékelését rábíznád az olvasóra?

Olyan ez, mint amikor mondjuk Torgyán vagy Mikola maga göcög az idétlenségein, vagy Lakatté hunyorog, a fejét ingatva, könyörgően báva mosollyal, hogy nevessenek már a hátgerincsorvasztó poénján... szánalmas.