Ha van kedvetek általános elvek mellett konkrét példákkal is foglalkozni, ismét megcáfolnám a specrelt.

Képzeljünk el egy mérleghintát, melynek ülései elég nagy vízszintes lapok, elég nagyok ahhoz, hogy rájuk lehessen állni, és labdát lehessen pattogtatni rajtuk.

Ikerpárommal rá is állunk a két végére, és pattogtatjuk labdáinkat. Ha azt akarjuk, hoyg a mérleghinta ne mozduljon ki vízszintes nyugalmi helyzetéből, hanem rezzenéstelenül álljon vízszintesen, akkor pontosan egyformán, azonos fáziban kell pattogtassuk labdáinkat. Mondjuk, így van.

Ha most valami figyeli mutatványunkat, aki a mérleghinta hosszirányában nagy sebességgel jön, akkor szerinte (és a specrel szerint) labdáink nem azonos időpontokban pattannak az ülésekre, és arra jut, hogy a mérleghinta ide-oda billeg. Mégsem.

Borul tehát a relativitás elve, miszerint a fizikai jelenségeket minden rendszerbeli azonosképpen ítéli meg. Tehát a specrelen belül önellentmondás van.

Üdv: egy mutáns