így is van, csak a gyerek számít

és tényleg hihetetlen dolgokra képesek, csak nem kell feladni

ezért elfogadhatatlan számomra, ha egy orvos (bár néha ezt várhatnánk tőle) ex katedra kijelent: a maga gyerekével ez lesz vagy az lesz

sok mindent nem tudnak

akkor inkább mondja azt: legjobb esetben ez, legrosszabb esetben az

a megijesztett szülők egy része abba fektet energiát, hogy elfogadja: nekem ilyen-olyan fogyatékos (utálom ezt a szót és nem is azok!!) gyerekem van, és nem a rehabitilációra

persze van, hogy nincs tovább (remélem nálunk is csak később), de addig csak akkor tud az ember kitartani, ha reményt lát

 

és tunyoginál nincs reménytelen eset, ott csak azt hallja, látja a gyerek, hogy szép, okos, ügyes, szeretik, mosolyognak rá és közben keményen dolgoztatják

több gyereknek mérhetően javult a látása, hallása

(vicceskedtünk azzal benedek kapcsán, hogy itt a süketek megtanulnak hallani, és remélem járni is)

 

nagyon tisztellek benneteket, hogy nem adjátok fel és ennyi energiával segítitek a babátokat