Kaptam tegnap egy kis könyvecskeszerüt ajándékba, amiben csuda kincsekre bukkantam. Akitöl kaptam, egy antikváriumi böngészésnél akadt rá és rögtön rám gondolt róla, amiért mégegyszer - hálás köszönetem!:)

Bárdos Ferenc: Bajai harangok / Barangolás a város múltjában (1990-ben jelent meg.)

 

Ha nincsen ellenetkre megosztanám a találtakat veletek.

Lehetséges hogy páran közületek birtokában vannak ennek a könyvnek, vagy ismerik már azt amit ide beteszek, de biztos hogy sokan még csak nem is hallották, látták ezeket.

Én is közéjük tartozok, mert például a most következô versel és képpel most tlálkoztam elôszôr.

 

 

Goór Imre: Súgó Vica

 

Ölét a mély lefogja,

szemét a víz lezárja,

hollóhaját befonja

  az öböl hínárja,

 

s hol márványkeble halmán

hideg halak suhannak,

aluszik barna alján

  a kétágú folyamnak,

 

hova lehúzta a szíve
- vérrel szakadt virág -

pihenni mindörökre

  súgószavú Vicát.

 

Madarak vad csapatja,

tépázott part karéja,

ti láttátok kacagva

  és bánatban alélva.

 

Láttatok ôsz halászt a

víztükrön kelni át,

pandurtól megalázva

  láttátok a leányt.

 

Igézô vizirózsa

kelyhére hogyan támad

a Grassalkovics grófja,

  fiában a gyalázat.

 

Láttátok dobva fattyú

tébolynak étkeül

- s mint a szédült hattyú

  a mélybe elmerül.

 

Most ölét mély lefogja,

  szemét a víz lezárja,

hollóhaját befonja

  az öböl hínárja,

 

honnan, ha kél a hold már,

mint furcsa, szép kísértet,

feljô a rég halott lány,

  s szól kedvesének,

 

amíg lehúzza a szíve

- vérrel szakadt virág -

a folyó hû ölére

  tündér Súgó Vicát,

 

ki, míg két keble halmán

hideg halak suhannak,

aluszik tolvaj alján

  az ezüstszín folyamnak.

 

 

 

Súgó Vica (G. Moretti grafikája)